Rafting
Posta Marianna

„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Posta Marianna
Re: hisztária
Tisztelt Police!
Én, mint egy Post, a modern oper a külhonból, be kell, hogy előre jelentsek egy igen jelentős belsérelmet, egy igen discrét dolgot, innen hol a lemezek csak úgy teremnek, szóval egy dolgot, ami várhatóan megeshet, ha most nem szólok. A minap sürgönyzött a nagyapám, Folk Lóránt, aki mint az országút, bár pora nincs, hisz él szegény pára, szóval ő szólt, hogy nehéz idő járja, sok a csőcselék, köztük is ő, a Kékszakállú előbb, aki bár sarlatán (azt hiszi, a zene gyógyít, az ária, frászt, úgy kiráz a láz, ha rákezdi), de érdekeset mondott, írja a nagyapám. Szóval az úgy volt, hogy a minap a kertbe kihajtott pár ludat, ahol épp örömzenélt a Kék, mi csak így hívjuk, túl hosszú lenne, mint a szakálla úgy egyébként, a neve. A Kék mondta épp, hogy lesznek ám gyászmisék, miegyéb, ha bizonyos B.artók a miskolci Déryné-kertbe lép, ahol köztudott, hogy párszor már operafesztiválozott a nép, és ahol június 22-én P.árizzsal ünneplik a nemépp népzenét. Na ha ott ez az egy és az a sok (P.árizs) összefog, akkor az a feszt aligha lesz ünnep. Bizonyos Carmen, a dzsipszi nő forró vére táncolta tán beléjük magát, annak kívánják végleg felfedni vagy épp leplezni, eltenni, elhúzni a lábalávalót, gyilkosát, a féltékeny, hisztis latort.
Önöket és a zenekedvelő, zeneértő közönséget kímélendő, íme néhány sor, ami ha elhangzik, beindul a gépezet, és B.artók, és P. árisz és mindenmás, ég veled:
Partitúrán megváltom a hangjegyet, belépek hozzád, mint rossz muzsik a férjezett gazdaaszonyához, s bár szívtam elég kossuthot, szimfóniát, nem riasztanak a kármeliták, párbeszéljenek csak, egy emberi hang se kell, ha meglesz a tettes, én kapom el.
Kérem, intézkedjenek, és postafordultával értesítsenek az ügy kimenetelét illetően, nehogy később illetéktelen fülekbe jusson, mi történt június 22.-én egy ilyen pöti miskolci Légyotton.