Rafting
Vass Tibor
Fotó: Vass Nóra
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Vass Tibor
hát valami operami 7.
hát majd húsz perc alatt, amíg a busz hernádkakról miskolcra ér, sorrendbe rakom a méleket, lesz nekik sorrendjük, ívben olvashatóságuk, nézhetőségük, majd belenézel, és másnap fájni fog tőle a szemed, mintha ívhegesztésbe néznél, könnyezel majd, kamillázni kell és kamillalázni, már este érezni fogod, este tíztől, hogy valami baj lesz a szemeddel, még nem tudod, micsoda, nem néztél még ilyen ívbe, csak hat hasonlóba, dúdolsz, kamillalázol, vattacsomók szemeiden a nézések.
ha mondod a dokinál, mi a panaszod, másnapos-légyottos, már írja utána a kódszámot. mit lát maga? kék eget, program-kéket, excellencián-kéket. van rád gyógyír. mártogatsz rendesen, friss legyen a dallam, meleg a kamillala, szemet szúr, akkor hat. akkor a hét. hozzá olyan sok szép meg olyan nem sok szép minden. ami alatt mégy, azt a hét szentségét, világ zsírkövét, ami fölötted ég, fröcsög, sül, a hetedik kamillala-mennyországot. te magad légy a mintagonosz. hétalvó, egyfejű sárkány. süsü bolondság, süsü mennyország, ó, ó, a szerelem.
hét a főbűn, lallala, vezér, csoda, lallala, mérföldes csizma, művészet, ha szabad, ennyi országra szólhat légyott-lakodalom, lehet ennyi pecsét titkon, lallala, petty katicabogáron, próbája gazembernek, jaj, sírok, szipogok én sokat, könnyem csillan, egyedül, árván, és máris kacagok én, ha csak lépted koppan, zörög a zár, muzsika száll. szállj le rólam, muzsika, annyi ágra süss, ahányra.
hát vajon mennyi lakat alatt őrzöm a titkot, miért ez a húsz perc a sorrendbe rakásra. ültem annyit hatukon, hogy ez a magától ülésben is sorba rakná magát. egy lalla lányi meg öt lalla lányi az hat lalla lányi, vattacsomók szemeimen a nézésük. most akkor a lányik nézései azok, vagy az enyéimek. nyelv, szeretlek, ahogy lehet veled fejezni, kifelé, lefelé. nyelv, egy csomó vatta a szavaid, otthona, laka: tolt titkaid.
ahogy nézel kifele a fejedből, a légyott másnapján, azt a nézés-sorrendet kívánnám, nézném, kifele a fejemből, ahogy rakosgatod a vattát, azt hiszed, már jó lesz, jó is egy ideig, ó persze, aztán újból elkezd szúrni, jön a bútor- és szemborogatás. nem látod a kamillala-fától a héterdőt. nem hallod a süsü bolondságtól a susut. érzed, a hetedik szervvel: a szúrás ellenére is jól tetted, hogy belenéztél. a légyott másnapjai már bekódoltak. óda fincsi-kód. sorrendbe rakod az éveid, van nekik sorrendjük, ívben olvashatóságuk, nézhetőségük, a hét szentség majd beléd néz, és vírusos csatolást küld neked a hetedik kamillala-mennyország. legyott.exe, excellenciás uram. megnyitod, néhány megállót ejt, húsz percet fut a háttérben, és elszáll, ó, a muzsika-mindened.
nincs mentség, ctrl+s, b.artók+
> A Légyott-est fotódokumentációja