[Rosencrantz (alias B.Art-OK rendezvényszervező) és Guildenstern (alias P. Áh-Rizs kínai kisvendéglős provokátor) képzelt dialógja egy körhinta póniján mielőtt a függöny mint giotin a nyakukra hull]

mi alkimisták vagyunk ugye r.? —ki maga nem ismerem —bár a fizimiskánk (oh l’art pour l’art szadisták) —ólomszürke körömágy nyugágy körömágyból csipegető madárka —ki- és bebaszisták ach so! also, —alsó-goethefalva: végállomás —ruhest du auch —ki maga —g. vagyok aranyér-specialista s rákhalász —a szerelvény tovább nem közlekedik —a vágány mellett tessék —tessék? ezt hogy érti —meleg délután volt orgonaillat mint kalácsból kibuggyanó lekvár az ég —jó napot kérem a képzavar olyasfajta lényeg ami —kigyósziszben puma nyelve / a szeretőm úgy ölelne / hej a fogkrém a szád szélén / ha nem nyalod lenyalom én —szóval r-nek hívnak s itt lakom —itt a körhinta pónijának sörényében? —igen nagyon kellemes tudom nagy nyári délután lesz —nem értem g-nek hívnak —fogja meg a kezem (odanyújtja a fekete selyemkesztyűt de amint g. vagy r. / r. vagy g. ránéz hirtelen csipogni kezdenek a madárkák): ég a pokol ég / el ne aludjék / esztendőre vagy kettőre / állok én csak fejtetőre —mint kalácsból kibuggyanó lekvár az ég —tudja lee annácska a poernósztár —hogy a trójai falló(sz) mint a pisai kergetorony megbillen lekonyul és, —itt lakom pont a peremén kellemes de ezt már mondtam g. vagyok (eldob egy maszkot) — Ez a nyár mikor az albatrosz-léghajó búcsúzik a trópusoktól —ki írta ezt —katarSzisz az ismeretlen költő a sarkörön túlról —kezdjük elölről miért? teszem fel a kérdést magamnak mindig a függőlegesek —a kérgek alatt a szemhéjak áramvonalaiban —párhuzamba állíthatók —néhány perce állok itt ez a lehorzsolt korlát imponál —óh tihannak rijjadó leánya —mi értjük egymást = a léc megbillen (remeg a hangod érzed) és a kifeszített kötél rezeg! —rezeg! —hullámzik! —hagyja abba elég volt! —hullámzik hullámzik a gránitfalnak csapódik! —kérem! —mint szétloccsant agyvelő a hullám a léc megbillen ismét —nézz rám! —más néz —elég! nietzsche(n) apám árva vagyok —bocsánat —ach so also: kis kacsa fürdik / fekete tóba / öreg werle meglőtte / öreg ekdal ápolja —én baszffy maga faszffy —recefice bumm bumm bumm —a színpad olyan kietlen leveheti a műszakállt megismer? —én vagyok az —mikor legutóbb találkoztunk a faus(ztató) mellett —tudom nagy nyári délután lesz —lenzakót és szalmakalapot viselt két kék szárnya lebegett —a még ki sem hűlt lapockák csupán —beszakadt köröm ez a város —mint k. ékszakállú vára tavasszal —mikor a roncsok kitakaróznak —t.él ellovagol (maszkot cserélnek) —mert nem lesz korcsolyából vizisí —érti? —mösziő —szeretem magát mint e-t: kigyósziszben puma nyelve / úgy kívánna és lenyelne —már visszafelé zuhanunk g. —húzza le a sötétítőt kérem —olyan erősen tűz a nap (eldob egy újabb maszkot) —remeg a hangod érzed? —megbillen a léc —a kifeszített kötél és az idegek! —idegpályák! —rezeg a rezeg a rezeda! —húzza szét a függönyt már tapsolnak nem hallja?! —hullámzik a gránitfal tűsarkú tövisekbe szúródik loccsan! —E L É G! tapsolnak nem hallja!? vége! vége az előadásnak!—és mikor hajlunk meg? —más néz rám nézz rám —más néz! —talán eltűnök hirtelen —vége! ahoj ahoj popaèek! (a függöny mint giotin lehull, átoldódó hangok)—kis kacsa fürdik / körömágy madárka —a rakodópart alsó kövén ültem…  agyő —agyő —csip-csip csóka

[zegzugos taps a körhinta újraindul]