a fák laza halmazok én át-
szaladok és benn a szájban
kiköpöm magam és meglopom
az idő vasfogát valahogy
megpróbálom implantálni
mikor helyére ülök

amikor időt időre halmozok
érzem hogy valaki sandít
fák mögül lesi lábnyomom
ha felgyorsulok ő lassít
[nyelvet a számba hogy rakott
felfogni sem tudom]

idétlen időkig köpköd a száj
mit magáról hallott
nyálra fordítja
mondja már valaki meg
hogy mi vár
[laza halmazok —
valaki ordítja]

valahogy zergék tűnnek el a tájról / anyám máshol
másképpen nevet / ha feladok egy levelet
másoknál máshogyan robban

apám ki mondta ne ugráljak / legyek
szorgos dolgos / és remek
visszavágyna / de már ott van

s hogy széleit megbontottam / láttam sötét
és kerek / de valahogy megbotlottam
most már én is emberek

ott lakom a másik tájon / azokkal kik
körém gyűlnek / ajánlatokkal halmoz el a
[pont pont pont] fekete lyuk művek

hány autót gyorsan vezető lány van a világon hány
olyan nő akinek fontos a sebesség olyanokra gondolok
akik szeretnek gyorsan menni akiknek nem kell
hónaljstift a menetszél miatt akik minden hónapban
vesznek autópálya-matricát és bogároldó adalékot
akinek egyik lába itt a másik meg ott szóval hány
gyorsan haladó autót vezető lány van a világon
hány olyan nő van mondjuk szám szerint

elvárom tőlük hogy mind feküdjön le velem első szóra
aztán írjanak rólam verset ’a szám misztikus’ témakörben
amit rólam hallottak adják össze amit tőlem kapnak felezzék el