Kétféle rendzavaró van. Az őszinte,
aki tényleg nem akar semmilyen rendet,
csak az isteni rendetlenség feltámasztásán
fondorkodik, mintha még valaki lett volna
a sziklasírban, mintha a lét mellett

állandóan lenne egy sziklasír,
mely se lét, se nemlét, se világ,
se túlvilág, se az idea, se az
árnyéka. Az ilyen rendzavarót
sisakos túlvilági katonák őrzik.

A másik nem akar vidám rendetlenséget
— hazudik, amikor a rendet zavarja —,
hanem egy saját rendet e helyett, nagyobbat,
komolyabbat, az ördögöt is beöltöztetné
rendzavarónak, hogy aztán együtt állítsák

helyre, aminek nincs is helye, az ördögszobrot
a talapzatára. Egy kerthelyiség teraszán
fog állni, ahol kénezett bort mérnek, rosszul
kisült véres hurkát, tintatartó helyett
abba mártja a tollát, aki a színlelt

szerződést alá kívánja írni.