„Hangzavart”!? — Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz — Ágh — helyett Illyés — Gyulán Simonyi. Ágh Pakson. A rakodópart alsó, felső, csikó, ász. Nyílt kártyákkal játszik (Fekete zongorán) B. Artók. Ady lapozgatja a kottát. (Kúnfajta, nagy szemű legény volt a gáton.) P. Árizsba tegnap beszökött Szent Mihály. Popkoncert az operafesztiválon: KFT-bál van. Az EDDA blúzban. Illyés, Szörényi-Bródy. Nem én kiáltok, a… Little Richard énekel. Illés Gyula: Az utcán. —  ahol a K. Ékszakállú herceg vára.zalvó villamosra. B. Artók álmában csönget egy… kettő, három, négy este a székelyeknél. P. Árizs a katedrálisra néz: Norte D. Ámen.é — B. Artók megindul toronyiránt. Mikor odaér, épp Eiffelt üt az óra. Pataki Attila bevilágítja a teret: szikár, szigorú, agresszív zenész. Hű magyar. Bánatomat sérti, ki léha vigaszt húz a fülembe; forró ólmot inkább! Ne halljam az élet új dalai láma-z enyém, láma-z enyém sötét az ég alja, aligha szél nem lesz! S egy kacagó szél suhan el a nagy Ugar felett — kacagva szaladt!  — Nem én, a föld d! d! d! d! übörög!… Fölkopogom az alvó P. Árist. Mit várok? Semmit. Picasso kétorrú  hajadonai, hatlábú ménjein nyerítik ki vágtatva: növeli, ki elfödi a bajt! (Én tudom csupán nyögő lombok alatt.) — B. Artók és P. Árizs: példamutató nagy ikerpár. (Csak az ikermacskák fognak egyszerre kint s bent egeret!) B. Artókék ballagnak éppen a szajha felé. Züm, züm, röpködtek végig az úton. Sohse látott ez a csókos P. Árizs betegebb és szomorúbb csókokat. Töpörödött, béna asszony volt: pékné, ki maga volt egykor a szerelem ön tökeim fejője. Az vagy nekem. A győztes szerelem amint beléhatolt, vér és ürülék lepte be makkjaikat. — B. Artók töri a franciát. Káromkodott vagy fütyörészett. Beh más beszéd ez! (Hazabeszél!) A haza beszél: szív-némaságra születtünk. A dudva, a muhar, a gaz lehúz, altat, befed. B. Artók csordát örzött, és eltemette rögtön a nótát. — Akasszátok ki az irályomat! Nyelvében él a nemzet! (A népek megkettyintenek.) Nekem egy nyelv kell de nagyon s neked a fenekem kínálom. P. Árizsból Napk. Irály lett — kánikulában, halk lombok alatt léptet Edward király Lillafüred felől. (Diósgyőr — Debrecen — örökké rangadó). Hadd látom, úgy mond, mennyit ér? Hüvely fölkelti lécemet — így B. Artók. Ily tutajos segget más nem kínálhat az egész Mártír utcán — feleli P. Árizs. És kitör a B. Ott-rány! A K. Ékszakállú várában áll a bál. És az Edda La F. Ontaine sorait énekli (tuti siker!): Hát te se feledd, kedvesem: Toszás nélkül szeretni — semmi; Szív nélkül toszni — annyi sem. A legények kurjongatnak: csak meglátlak s már áll a farkam. Végül elmarad a Miskolci Operafesztivál. (És most már kéne egy Korrekt. Úr. A!)