Rafting
Simon Adri
Simon Adri 1974-ben született Szegeden. 1992-ben érettségizett a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium francia tagozatán, majd a JATE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom, valamint speciális irodalomelmélet szakokon folytatott tanulmányokat. Középiskolai tanári diplomáját 1998-ban kapta meg. 2003 óta publikál; elsőként Az Irodalom Visszavág szerzője, 2004 és 2006 között az iv. hu szerkesztője is. Első kötete 2004-ben jelent meg Simon Adrienn FEAT. Janox: Válogatott versusok címmel. 2010-ben látott napvilágot Komplemente című második, 2015-ben Földerengés című harmadik és 2020-ban Tizenöt halál című negyedik kötete. 2010 és 2014 között a Gondolat Kiadó szöveggondozója. 2010 és 2012 között a Dokk irodalmi portál, 2014 óta a Holdkatlan szépirodalmi és művészeti online folyóirat szerkesztője, 2017–2019 között az Irodalmi Jelen kritikarovat-szerkesztője. 2020 óta a Magyar Napló Kiadó szerkesztője. Verseit, irodalomkritikáit a Magyar Napló, az Ambroozia, a Spanyolnátha, A Vörös Postakocsi, a Parnasszus, az Irodalmi Jelen, a Holdkatlan közli. 2013-ban, 2018-ban és 2021-ben NKA-ösztöndíjas, 2019-ben Bella István-díjas.LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Simon Adri
Fwd: Elbocsátó, szép üzenet
Tisztelt Légyott-szerkesztőség!
Továbbítom Önök felé Béla kedves levelét randevúnk konkretizálása szándékával, s talán segítségemre lesznek abban is, hogy kiűzzem szívéből Árizs hűtlensége felett érzett keserűségét.
Üdvözlettel,
Simon Adri
---------- Forwarded message ----------
From: Béla Bartók [belabartok81@gmail.com]
Date: 2007.05.18. 12:45
Subject: Elbocsátó, szép üzenet
To: Simon Adri [simonadri@gmail.com]
Kedves Simon Adri Úrhölgy!
Kérem, tudassa velem sürgönyileg érkezésének pontos idejét. Várni fogom a Tiszai Pályaudvaron és elvezetem Vass úrhoz. Megérkezésekor próbáljon megszólítani — nagyon sovány vagyok, a hajam ősz és szemüveget viselek. Ezenkívül nálam lesz a „Sackbut" egyik példánya, hogy könnyebben találjon meg. Költeményei körülrepdesnek, egész nap velük, bennük élek, mint valami narkotikus álomban. Magának csak nehány tollvonásába kerül, hogy a fekete, ádázul gomolygó felhők eltakarodjanak az égboltról s rám ragyogjon a fényes nap. P. Árizs nem akar látni többé — én is írtam tegnap, lázban, késő éjfél utánig. Pedig nem érdekeltek mindeddig a versek. Olvasson engem!
Maradok híve,
Bartók Béla
Árizshoz
A rádióban, mit rólam neveztek el,
zavart adásban morgó méné tekel
tudatja, random randim lesz veled,
noha Rubinstein engem nem szeret.
Nemrég alkotói válságban voltam.
Lakásom nálad(,) drága, kivételes.
Légy ott a kantátadiszkóban!
Boulez majd bemutat, nem érdekes.
Jobb lesz tán egy Schönberg-futam,
s zongora helyett inkább fagott.
Majd megkérdezzük erről Poulenc-t.
(Tegnap éjjel megint fagyott.)
Poliglott Árizsom, a lóláb kilóg.
Veled láttam múltkoriban Milhaud-t;
ahol a Szinva forrva fölbuzog,
barlangostest-fürdőt vettetek ott.
Ég veled, te lelakott luvnya!
Szex és New York vár, en garde!
Hogy mikor látsz újra, ki tudja…
Túl sokáig vágytam rád.
Még egy rapszódia, aztán fájront,
két pentaton közt szénszünet.
Becsszó, többé nem lesz rám gond.
(Mondják, az én fülem a legfülebb.)
Lakhatást találnom Bronxban voltam,
Jobb itt, mint a fösvény Tritonban.
Törjön százegyszer százszor-tört varázs —
meg rám egy jótékony tüdőgyulladás.
3242, Cambridge Avenue
Bronx, N. Y.
2007. 05. 18.
