Miskolc + Párizs…Vajon ki lehet az az ember, akinek neve összeköti e két várost? Debussy? Gounod, Massenet? Meyerbeer, Delibes, Halévy? Talán ők még nem is hallottak soha kis városunkról. Nekik csupán „térkép e táj”. De ha egy kicsit közelítünk a magasból, a Vasgyár felé vesszük az irányt, s az időben is visszarepülünk mintegy ötvenöt évet, hamarosan csilingelő zongorahangokra lelhetünk. Az Árnyaskert mélyéről jönnek a népszerű dallamok. Az asztalok körül nem a vasgyári melósok ücsörögnek egy korsó sör mellett, hanem miskolci polgárokat találunk, akik kiéhezve várják az újabb virtuóz darabot. Kezdetben néhány Chopin-etűd csendül fel, majd Liszt komorabb hangulatú művei zengedeznek fel ujjai alatt. A feszültséget néhány operett-, operarögtönzéssel oldja fel, s ha már kellően felmelegedett a hangulat, Verdi és Wagner operáinak parafrázisaival bűvöli el közönségét.
    Már csak az igazán idős emberek emlékezhetnek ezekre az estékre, amikor Cziffra György leült a zongora mellé ( mint bárzongorista ), s csodálatos rögtönzéseivel szinte megbabonázta közönségét. Tizennyolc hónapot töltött el városunkban, kényszerből. Disszidálási kísérlete kudarcot vallott, így került Miskolcra, büntető-munkatáborba. Napközben hatalmas kőtömböket hurcolt fel társával a földszintről az emeletre, hogy ezek a Miskolci Egyetem lépcsői legyenek. Munkáját becsületesen végezte, így szabadulása után felajánlották, hogy brigádvezetőként szerződtetik, karácsonyra kap egy kerékpárt is, s havonta 48 órára hazamehet családjához Budafokra. Nem fogadta el az ajánlatot, hiszen számára csak egyetlen feladat létezett: a muzsika, s annak eljuttatása mindenkihez. Méltatlanul hallgatták el, hallgattatták el őt. Tudta, ha igazán ki akar törni, el kell hagynia hazáját.
    1956. okt. 22-én adta utolsó koncertjét a Zeneakadémián, Bartók II. zongoraversenyét játszotta. Másnap kitört a forradalom, a határok megnyíltak, s ő hamarosan Bécsben koncertezett. A következő fellépése Párizsban volt, ahol később le is telepedett. Párizst második szülőhazájának tekintette.
     Cziffra György az igazi kapocs, aki Miskolc és Párizs között valódi zenei hidat képez, amelyen most átsétálhat a többi francia zeneszerző is.
     S ha a Miskolci Egyetem kövezetén sétálunk, álljunk meg egy pillanatra, s ha kezünkkel nem is, tekintetünkkel simogassuk végig lépcsőit…