Buliska Lajosné dohogva vonszolta maga után a porszívót a színház nézőterére. Lefokozottnak érezte magát. A munkaszerződése szerint neki az igazgatói irodát és annak környékét kellene takarítania az emeleten, de hát ott most annyi újságíró nyüzsög, hogy mozdulni sem lehet.
     Ugyanis tegnap este félbeszakadt  A kékszakállú herceg vára főpróbája. Ez az előadás az idei operafesztivál egyik csemegéje. Lenne. De hát megérkezett az Államokból egy nemrég előkerült Bartók-leszármazott. Egy jogutód. Egy díszvendég.
     &ndash Inkább díszmadár &ndash gondolta magában Buliskáné. &ndash Mert milyen dolog a felvonás harmadik harmadában felmászni a színpadra, és tettleg megváltoztatni a cselekményt?
     Buliskáné nem ismerte a részleteket, de addig sertepertélt odafönt, hogy kihallgatta a riportereket. Így tudta meg, hogy a történet egy idősödő férfiról és egy fiatal nőről szól. A férfi azonos a címszereplővel, a nőt Juditnak hívják. Judit a Kékszakállú negyedik felesége. Mindent otthagyott és a férjéhez költözött. Elkezdett ismerkedni új birodalmával, amely szegényesnek egyáltalán nem volt mondható. Illetve csak ismerkedett volna. Mert a társa a hét szoba közül csak ötnek az ajtaját akarta kinyitni. A hatodik zár komoly csaták árán nyikordult. A hetedik kilincs nyelve pedig csak azért kattant fel, hogy végül örökre bezárja az új asszonyt is. Ez lett a büntetése, amiért mindent tudni akart a herceg egykori szerelmeiről. Addig firtatta a múltat, míg őt is múlt időbe tették.
     S emiatt támadt a botrány. Mert az amerikás magyar a herceg ellen fordult és Juditnak akart segíteni, de annyira, hogy kiabált, tört és zúzott.
     A derék takarítónő kifülelte, amikor a rendező a Csóközön Televízió munkatársainak arról nyilatkozott: az ő művészi koncepciója szerint igenis jobb lett volna, ha a hatodik és a hetedik ajtó el tudta volna rejteni a könnyeket és az egykori párkapcsolatok emlékét.
     A művész úr hevesen magyarázta, hogy nem lehet birtokolni egy emberi lelket, mivel az nem tulajdon. Az összetartozás nem jelentheti azt, hogy a társamnak nem lehet öröme nélkülem, nem lehet titka előttem. A hallgatás sok esetben nem hazugság, csak a másik megkímélése az önbizalomhiányból eredő fájdalmaktól.
     A Viszonyilag című bulvármagazin műsorvezetője pedig azt taglalta a kamerának izgatottan, hogy a jól értesültek szerint Bartók Úr már egy hete a fesztivál helyszínén tartózkodott, és már az első napon megismerkedett a legfelkapottabb night club táncosnőjével,  Asszonyi Évával, művésznevén Miss Párizzsal. Attól fogva csak együtt látták őket. Egészen a főpróbáig. A díszvendég az előadás utáni napon szándékozott hazarepülni feleségéhez és gyermekeihez New Yorkba. Tehát csak vadászott. Ám mintha közben maga is megsérült volna.
     — Úgy kell neki! — dühöngött Buliskáné, miközben ahhoz a páholyhoz ért, ahol az előző este az a bizonyos vadász ült.
     A székek alatti szőnyegen a porszívó rendellenesen kezdett zúgni. Felszippantott egy telerótt lapot, de elnyelni nem bírta.
     Egy levél volt, amit Asszonyi Éva írt Bartóknak.
     Buliskáné kikapcsolta a gépet, lehuppant a bársonyülőkére és olvasni kezdett:
     Kedves,
     azt mondtad, ne tévesszem össze a szerelmet a gerjedelemmel. Formás a testem, hát  ősi ösztöntől hajtva meg akartál szerezni.
     Ha ráhagyatkozunk az erosz vak lendületére, az széthullást hoz. Ha megöljük az eroszt, anélkül, hogy életre keltenénk a lélekben, kiszáradunk. A személyes szeretet végtelenségévé kell alakítanunk.
     Nem tudom, miképp eshetett meg ennyi idő alatt, de én megszerettelek. Ez több a széplátásnál. Hosszan csodáltam az örvények gomolygását a két szemedben, de azt is sokáig nézegettem, milyen nagy az orrod. Ám nekem a magad teljességében voltál gyönyörű. Megtapasztaltam, mennyire más vagy, mint én. Például azon is fel bírsz csattanni, amin én csak mosolygok. Lapos közhely, hogy a hasonló hasonlót választ. A szeretet feszültség. A  személyenként eltérő és mégis isteni valónk kiismerhetetlen dinamikája. A szeretet stigma. Nem csupán a kéztőn vagy a lábon. Az egész lényünket átható seb, hogy minél nagyobb felületen találkozhassunk a másikkal. Ezért olyan fájdalmas a visszautasítás, és ezért olyan boldogító az egyesülés. Te nem akartad magadat adni nekem, én viszont igen. Mindenemet, maradéktalanul és feltétel nélkül. Az volt az örömöm, hogy nem a magamé, hanem teljesen a tiéd voltam.
     &ndash Na, ez egy kicsit normálisabb, de ez se teljesen komplett. Erosz, dinamika, stigma. Tiszta latinóra! &ndash gyűrte zsebre a vallomást Buliska Lajosné, majd elindult vele a média sztárjaihoz. Épp az Eszement iszonyok tudósítójának alábbi mondatára lépett a főnöke előszobájába: Bartók, akinek garázdaságért kell felelnie, szabadlábon védekezhet.