vigécek mi lehet ez széles föld felett
     szebb dolog az cégeknél
holott pitymallatkor az mobil karattyol
     kivel ember ugyan él
kávé jó illatot az bank szép kamatot
     ád ki kedves mindennél

jó biznisz hírére vigéceknek szűve
     hirtelenjén felbuzdul
szép makkos cipője mutat az jövőbe
     torony eránt elindul
holott elzavarják ajtót reácsapják
     önbizalma nem csorbul

jó svádájú ügynök az javunkra ügyköd
     ne tartsatok tűle
az szitán is átlát jól végzendi dolgát
     manager lőn belűle
nem kínozza gond ha elringatja Golfja
     pénzünktűl kap erőre

milyen volt dőresége nem tudom már
csak azt tudom nagyon hogy nem tudom
miért őt idézi az áruló nyár
kinek nyomában milljom férfinyom

mit nem akarok tudni nem tudom hát
de azt tudom hogy nagy balek vagyok
a szeptemberi bágyadt búcsúzónál
én csak virtuálisan voltam ott

milyen volt hallgatása nem tudom már
de ravaszodván így sóhajtanék
ócska priccs voltál szívem és nem oltár
ó már messzebb vagy tőlem mint az ég

még nyílnak a hölgyben a lelki világok
még reszket a szíve a férfi előtt
de látod a testet ez őszi virágot
sietős ráncok takarák be a nőt

mobilom ha végleg lemerült
s a méz is bürökké keserült
azt mondom akkor ez se sikerült
valakik mindig keresztbe
tesznek másoknak s ártatlant
feszítenek keresztre
sárkány lehel tüzet a deres ágra
az ember rá se hederít a szivárványra
az anyák szörnyeket hoznak világra
sziklacsípőt senki sem ölel sírva ellenben
röhögve megmérgezik a lágy hantú mezőket
s mindig lesz aki átviszi szárazon tartva
a puskaport a túlsó partra

éhinség ebola AIDS atombomba szép kilátások mondhatom
létszerelmes én nyelvemet a felizgatott remény szájában forgatom

itt vagyok odakozmálva a lét lábosában az ezredvégen
abban a hitben hogy nekem az új évezredben lesz csak végem

és gyakorolhatom míg el nem hülyülök egészen vajákos mesterségem
szavakat keresvén a bélpoklos idő kitépett fodros belében

ha kell tíz körmömmel kaparom ki a sátán torkából
lázasan a szót mert úgy gondolom akkor igaz a költő ha bátor

és lángol mint  Kuwait olajkútjai ó ezredvég ó ezredelő
Isten a nagy mágus a kalapból mindig újabb nyulat húz elő

miközben pezsgő pukkan petárda s pokolgép robban
egy őrült kor mutatkozik meg minden dologban

agyvelő fröccsen az útra vér a kőre
minden cseppjétől a sátán kap erőre

kiábrándult poéta szomorkodom az ezredvégen
megadatik-e a pillanat hímporos virágát letépnem

nyílik-e még egyszer  a végtelen réten virág
herceg  a jövő ásító kürtőjébe mondd ki lát

bolond gengszter sikerítvény
fusson aki lassan ér hova
ez a fekete zongora
winchestere tépi rinyálja
ez a lélek bús kólikája
ez a fekete zongora

fejem rúgása mennyem könnye
toborzó vágyaim bora
ez mind-mind: ez a zongora
szívemnek borral dúsított reménye
ömlik a keze fejére
ez a fekete zongora

Győzike Győzike drága
tudja mitől döglik a légy
járja a szája s a lába
szép a világ csak Győzike légy

Győzike Győzike nagy sztár
vonzza a steksz meg a szex
Győzike Győzike győzi
dísz-roma ő Devla szeretsz

győzike Győzike táncol
oly kecsesen mintha a medve
Győzike klassz roma csávó
épp kicsit elvetemedve