2009 tavasz
Árpás Károly
Fontosabb munkái: Hajtóvadászat (regény, 1994), Árpádházi Szent Imre (miniregény, 1994), Szent Gellért (tárcaregény, 1996), A kereszt jegyével (regény, 1996), Isten szájában kavics (versek, 1997), Kettős tükörben (tanulmányok Baka Istvánról, társszerző, 1998), Egy Madách-beszéd elemzése (tanulmány, 2004), Áttételek átvételek (műfordítások, 2006), egy józsef története (györgy józsef néven, kisregény, 2006), A királyság útja (próza és vers, 2008), Az építő-teremtő ember (tanulmányok Gion Nándor életművéről, 2008). 1984-ben Szeged-plakettel, 2004-ben Kölcsey-éremmel jutalmazták. Számos tudományos és szépirodalmi pályaműve nyert díjat neves pályázatokon. 2012-től a Magyar Írószövetség tagja.
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Árpás Károly
Februári este
— Kiviszem a gyereket! — mondta a férfi a fiatalasszonynak, aki ott állt a mosóteknő mellett. Fölvette az ágyról az ölébe a kis beteget. Takaróba bugyolálta a forró testet, az ajtóból még visszanézett. Az asszony lógó kezekkel állt a gőzölgő víz fölött, a tűzhelyen emelgette a fazék a födőt, a petróleumlámpa fénye bujdokolt a párázatban.
A férfi nagy léptekkel, de óvatosan áthaladt az udvaron. Ott sötétlett szembe vele a boltozatos, téglával kirakott kapubejáró. Beállt a takarásába: itt jó lesz. Nincs szél, sötét van és csend. A gyermek aludt – jó, hogy nem köhög. Mit szólnának a háziak?
Figyelte a gyermeket; úgy látta, hogy javult az állapota. Biztosan a több oxigén miatt.
— Imruska!
Suttogva szólt a kicsihez, mert aludt, s nem akarta felébreszteni.
— Imrus! Kisfiam!
A gyerek felnyitotta szemét, de nem válaszolt. Kis kezével a torkához nyúlt, nyeldekelni kezdett.
— Maradj csendben! Nem kell beszélned, csak ints a szemeddel! Jobb itt?
A gyermek igen-t pillogott, majd lehunyta a szemét. A torokgyík. Talán most fordul meg! Adja Isten!
A férfi elkezdett a kapubejáróban járkálni. Nyolc lépés a kapuig, nyolc lépés az udvarig. A téglapadozaton megcsikordult a bakancs vasa. Megint az udvarnál volt. Fölnézett az égre, erősen borult, de egy csillag még pislákolt.
Hétfőn még kint játszott az árokban a meghalt szomszéd fiú öccsével — hógolyóztak, hóembert építettek, hemperegtek. Látta őket, mikor behozta a hámokat a fuvaros kocsijáról. De akkor még a bátyja, Misi is ott volt. Vagy nem?
Megint fordult az udvarnál. Megállt, elkezdett szállingózni a hó.
Miért nem vigyázott rá a bátyja? Nem jutott neki eszébe az osztálytársa? Pedig kint voltak az egész osztállyal a temetésén! Már polgárista! Tudhatta volna! És én is! Miért is nem szóltam rájuk! Ha meghal a gyerek, akkor ki a hibás?
Rozikám! Kisjányom! Senki se nézné ki belőle, hogy három fiú és két lány édesanyja! Vigyázni kell rá! A halasi főorvos mondta: — Árpás úr! A maga felesége gyenge asszony! A sok szülés megviselte. Ha azt akarja, hogy nagymama lehessen, akkor kímélnie kell!
Csak munkám legyen! Nem jön be senki hozzá, mióta Imrus beteg. Félnek a fertőzéstől. A kamrából meg fogy a szalonna, kolbász.
Feleségére gondolt, majd a nagyfiúra. Nem Misi a hibás. Nem szabad megtudnia — sosem fogom elmondani neki. De az asszonynak se.
Milyen csendesen hullik a hó, semmi szél nincsen. Kimegyek egy kicsit az udvarra. Az a kis hó nem számít, a levegő jó. Imrus alszik, erőt gyűjt.
A ház hátsó szárnya sötét volt, csak a konyhából világított az ablak. A férfi az ablak alá ment. Be nem látott a párás üvegen, de a fény megnyugtató volt. A család bent van. A gyerekek alszanak, Rozika mos. Nemsokára én is bemegyek. Lefektetem; mi is alszunk egyet. Ránk fér. Ez a betegség sokat kivett belőlük.
Ránézett a gyerek arcára. A hópelyhek összekapaszkodtak a szürkülő szemhéjon. Istenem!
Keresztet vetett, és elkezdte mondani a Miatyánkot.