2009 tavasz
Fecske Csaba

1948-ban született Szögligeten. 1962 óta él Miskolcon. Számos könyve — versek, gyerekversek, mesék — jelent meg. Több irodalmi pályázat díjazottja — Napjaink, Pánsíp, Amaro Drom, Quasimodo költői verseny — és a Szabó Lőrinc-díj, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Alkotói Díj birtokosa. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettet kapott, és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Irodalmi Tagozatának Pro Literatura-díjával jutalmazták, gyermekirodalom kategóriában. Tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának, vezetőségi tagja a Magyar Írószövetség Észak-Magyarországi Csoportjának. 2008-ban József Attila-díjat kapott. A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu

Fecske Csaba
Volna
ha megtörténik akkor ami
megtörténhetett volna sőt meg kellett
volna történnie bizonyára már rég
túltettem volna rajta magamat
elfelejtettem volna az egészet
de nem történt meg mert gyáva voltam
hiába mondta csupasz szemérmét
fölfedve előttem tégy velem amit akarsz
miután meglátta a rövidnadrágból
kikukucskáló kemény kis vesszőmet
féltem hogy anyám rajtakap minket
a malackodáson ott a konyhában ahol
a szexről beszélgettünk jobban mondva
a titokzatos baszásról megszégyenülve
kullogott haza én meg csak álltam ott
csalódottan amit kizárólag magamnak
köszönhettem gyávaságomnak előtte vagyok
most már örökre a megtörténhetetlennek
nyomaszt azóta is az elveszett lehetőség
drámai izgalma a veszteség aránytalanul
nagyobbnak tűnik mint ami valóban
megnyerhető lett volna
Protestálás
Istenem ki nem vagy
a mennyekben se máshol
akit a céltalan idő s önzésünk
és szenvedésünk palástol
félelmeink legeldugottabb zugában
rejtegetünk semmire se vagy jó
mert kegyetlen vagy és nem
jóságos mindenható
a káosz tébolyult zsarnoka vagy
morzsánként veszed el tőlem
amim volt amim még van
cafatonként téped ki belőlem
ami enyém volt hozzám tartozott
azért adtad hát hogy elvehesd
irigyelted talán örömem
tudd meg halálommal én végleg
megöllek nem akarok nem tudok
rólad többé sem Nitzsche