„A Paraliturgikus Kutatások Műhelyét Liszkai Tamás és Punk Mária hozta létre 2004 januárjában azzal a szándékkal, hogy a római rítusú katolikus liturgia és paraliturgia technikai elemeit egy kísérleti műhelymunka keretében összevessék Jerzy Grotowski lengyel rendező és színház-teoretikus színházi antropológiájának elméleti és gyakorlati elképzeléseivel, és Grotowski elméletére épülő misztériumjátékokat hozzanak létre.” — olvasható az interneten. Bővebb információkért Liszkai Tamást, a Paraliturgikus Kutatások Műhelye — Grotowski-labor vezetőjét kérdeztük.

Spanyolnátha: Mi indította Önöket a névválasztásra? Egyáltalán: mit jelent a paraliturgia vagy paraliturgikus kutatás?  
Liszkai Tamás: Nem egyszer megkérdezték ezt már tőlünk. Mit jelent a paraliturgia? Ezoterikus preformance-technikát az egyház hivatalos rituáléin túl, szubjektív hitélmények alapján, vagy mágikus kultuszt, esetleg a népi vallásosság szakrális elemeinek gyűjtését, ahogyan Bartók és Kodály tették a népdalok esetében? A fogalom félreérthető. Vagy, ahogy mi hisszük, új jelentéssel is felruházható. Kétségtelen tény, hogy a paraliturgia értelmezése a liturgia függvénye, különben nem tudnánk miből levezetni, vagy mihez hozzárendelni. Ha valaki nem tudja, mi a liturgia, nem értheti a paraliturgiát sem. A paraliturgia lényege egyfajta küszöbélmény. Mielőtt valaki belépne egy hitben átélhető rítusba, hitére rá kell kérdeznie. Ez a hit pedig nem kis mértékben azon múlik, mit látunk vagy inkább mit sejtünk önmagunkban, és nem csupán elméleti szinten, hanem érzékelhető koncentrátumban, minimálisra redukált távolságban. Az emberbe vetett steril hit a paraliturgia. Tipikus összefoglalása annak, ami általánosan emberi, s a kutatás épp arra irányul, mennyire lehet rituálisan megfogalmazható az emberi lényeg. Mi marad az emberből, amikor eléri azt a küszöböt, amelyen túl egy istenélmény lehetősége vár rá? Az ember önmaga számára is misztérium, de ez nem maradhat tabu. Az emberi értelmezés minden tabuhoz valamilyen jelentést társít, csak az a kérdés, milyen alapokon teszi ezt. A tabu maga fantázia, még ha reális tényezőkkel is számol; az ember azonban nem lehet ilyen. És sokszor liturgikus lehetetlenségeink és az Istennel való meg nem valósult találkozás ebből a tévedésből ered: tabuinkat szembesítjük Istennel, majd utóbb rájövünk, ennek a találkozásnak számunkra semmi különösebb jelentősége sincs, mert az önmagunkra való eszmélődés története során felfedezzük, hogy a tabukba foglalt emberkép nem mi vagyunk, idegen maradt tőlünk. És önmagunkba vetett hitünk és elképzeléseink elégtelensége szerencsétlenül félreérti magát Istent és a Vele felvehető kapcsolat normális értékét és mértékét is.
Spn: Egyfajta misztériumjátékról, önazonosság-kereséséről van tehát szó?
LT: Paraliturgiánk a tabuk lerombolása és az ember valódi magvának keresése. Ez a felismert belső titok tud érzékeny lenni később a határainkat meghaladó szakrális liturgiára. Misztériumjátékok, moralitások, mirákulumok kortárs, művészi jegyekből összeállított reprezentációjában Jerzy Grotowski nyomán a művészet még nem szekularizált, rituális gyökereit keressük magunkban, másokban, közös létezésünkben. És minél jobban átível e kutatás teret és időt, annál inkább benne vagyunk mi, emberek. Előadásokat készítünk, ahol fontos a játék, a technika, a drámai folyamat, de a legfontosabb a kérdések tisztázása egyre mélyebb rétegeket leplezve le önmagunkban. Van-e bennünk olyan emberi titok, amely önmagából már nem nyerhet több magyarázatot, de valami még mindig hiányzik? Kell-e továbblépni magunkon? Vagyunk-e olyan bátrak, hogy hinni tudjunk küszöbjeinken túli liturgikus valóságokban, amelyekbe be kell avatni minket egy elénk állított tükör által, mégpedig egyre tisztábban…
Spn: Melyek voltak ennek a missziónak eddigi állomásai?
LT: Három bemutatónk volt eddig. A Fabula Matris – Az anya meséje egy misztériumjáték a Lorétói litánia alapján Máriáról, Jézus anyjáról, amely bibliai szövegek, valamint Radnóti Miklós és Maxim Gorkij szövegeinek felhasználásával készült. Az előadás bemutatója 2004. szeptember 24-én volt, Szegeden, a Dóm altemplomában. Második bemutatónkat, melynek helyszíne az elsővel azonos volt, 2005. március 25-én rendeztük. A Fabula Rasa — A tiszta mese című drámaoratórium János passiójához készült, bibliai szövegek, valamint Pilinszky János műveinek felhasználásával. Végül a harmadik bemutató 2006. szeptember 23-án történt, ugyancsak a Dóm altemplomában, Szegeden. Ekkor a Fabula Patris — Az apa meséje címet viselő moralitásjátékot láthatták az érdeklődők. Ez Ábrahám története alapján bibliai szövegek, Nagy László Ég és Föld c. művének, valamint Thomas Mann szövegeinek felhasználásával készült. Ezt a három játékot azóta számtalan újabb feldolgozásban mutattuk be szerte az országban. Ahogy a csoportmunka fejlődik, egyre erősebb lesz a játék kifejező ereje és audiovizuális világa is.
Spn: Kik alkotják a csapatot?
LT: A csoportvezetők Punk Mária és jómagam vagyunk, a tagok pedig: Búzás Beáta, Gémesi Gabriella, Gémesi Márta, Horváth Szabina és Nikolényi István.