[verdes fekete]

elrepült neon szárnyain a folyó
csupa hamu maradt utána
pislákol a lámpa
oda-odaég rá néha egy bogár

tüdejét teleszívja
szíve verdes fekete madár
szemére csillag éget jelet

ismeri a homályt

feneketlen sötétség
húzza össze szemöldökét
membránján gyerekfejnyi basszus remeg
villanypóznán ring egy ökölnyi szeretet


    [üres test]

látja ahogy eloszlik a hang
az utcasarkokon
sáros félelem

szórólapjaival rátalál a legfeketébb

továbbmegy mindig
ez lehet az oka hogy

messze a téren az egyetlen
üres test
átsüt rajta a nap

árnyékát pulóvere alatt lopta haza


    [porcelán]

robot gerincén
érzi hogy fut benne

hófehér elektromosság
porcelán szemein

a szeretet arca
ahogy egy tükörgömbre feszül

mélyen belenéz a
mellkasába olvad

egy tenyérnyi hó