Vers, telefon nélkül

A remény gyalog és mezítláb. Meg se
indultál, de ő már megérkezett.
Fogadnunk kell őt és támogatnunk.
Hogy el ne essen. Lába kisebzett, de ő
csak megy, szakadatlan. A legvégsőkig.
Hogy te elindulhass.

Reggeli vers

Mihez kezdesz
egy őrangyallal, aki reggel,
mialatt te kényelmesen
kávédat szürcsölöd,
és a világot rendezed, amit
tegnap összekuszáltál,
lezuhan az égből, erkélyedre
toccsan, végleg elterül.
Először azt hiszed, hál' istennek,
nem ütött agyon.
És aztán?


Bolhapiac

Vasárnap van, a postás a sárga
gyerekkocsiban elmarad, a bolhapiacon
bukott angyalokat árulnak, és aki

most nem szuszog, dicsőt lát elvonulni,
mi inkognitóban marad. A déli verőn
egzotikus üvegek, a szélben zörrenők,

könyvek, halászhálók, ikonok,
gránátszilánkok, egyenruhák, és az
a csodálatos érzés, hogy mindent szabad,

ami tilos, de szörnyű minden képmás, és
a magunk szomszédsága, hát megyünk át
hidakon, csak hogy magunkkal ne

találkozzunk, és a múzsák, a múzsák
tehetetlenek, mint valami emigránsok.


11.32-es vers

Valami hiányzik. A holló talán,
a néma kiáltás. Ne boncolj tovább,
kedves, ha mégis túlélnél és ne
légy a bölcs középpont. Kívülrõl lásd
magad. Ne menekülj a zongorába,
értsd meg a halált, vagy legyél a pereme,
a mindenkori magyarázat. Tél, hótalan.
Kend zöldre ajkaid, hogy lássalak,
kackiámat kékre vagy lilára.
Csinálj belõle örök szeptembert. Tárd
szét lábaid, hogy íróasztalomat lássam.
A szomorúságot fesd sárgára, úgy talán
megértem. Acélállványok merednek
az égre, nem bitók, tán megúszom ma is.
Nemeden szópára, lehelet megszegik.
Tempósabban, Liszt! Érik a halál,
kéj, visszahozz.


Köd

Minő öröm ebben a ködben szárnytalannak
lenni, így nem ütközik az ember semmibe
amit éppen elhelyeznek az illúziók

múzeumában, itt. Valahonnan felülről
hangokat hallasz, de látni nem látsz semmit,
amibe ütköznél, hisz te szárnytalan vagy,

szegett.


autóút

fenyőszag.

mintha már jártam volna itt, de fogalmam sincs,
mikor. a képek, úgy látom, ugyanazok.

a falu rendőre most is a falat támasztja,
iszik és izzad. vagy fordítva.

az ökrös szekér a templom előtt fordul meg,
visszajön, hogy aztán ismét ugyanott
forduljon vissza.

és a csöveket is még mindig éppen most fektetik.

cseppet sem vénebbek a vének
és a gyerekek is ma mennek először iskolába.

ugyanott lépnek ki az erdőből ugyanazok
a gyógynövényárus asszonyok, és kuncognak
megint, mint egy épp lefulladó motor.

ugyanúgy pózol a csapos
és a felesége ugyanazt a cikket falja ugyanabból
az újságból.

senki idegen nem telepszik a faluba, de el sem
megy innen senki.
a postán is ugyanakkor megy fel ugyanaz a hang

és holnap napfogyatkozás, amióta a világ.

a halottat is épp most viszik ki a házból,
a juhok épp most kelnek át a hídon.

türelmem határtalan, mégis.
mégis, mi legyen vele?
ezzel a kedélyességgel mégis mi legyen?