Falvédő

Versre vers jön, napra nap.
Építem a nagy falat.
Rakom, lassan negyven éve.

Évre év jön, szóra szó.
Nem túl szórakoztató.
Lopva pillantok a mélybe.

Diszkrét nyomás bal felől.
No persze: a fal bedől —
majd egyszer. Ez csak röpke jel.

Az ember hát elpipál,
míg a mellkas palpitál —
azért egy csöpp nyugt tökre kell.

Relax a mellkasoknak:
világos, kell ma soknak.
Avítt, de nincs jobb ötletem.

Ám ha unott is a dal,
nekem ez van. Ez a fal.
    S ha borulni kezd, lökhetem.

Táncrend

Ősz.
Becsavarodott a természet!

Hull a:
    szilva a fáról,
    z elsárgult levél,
    pelyhes fehér hó,
    rabló szelek.

Télütés.
Talajmenti agy.

Mithrász úr, kérem!
Egy fordulót!