Gróf Klebelsberg Kuno szobra
Klebelsberg a magyar kultúrpolitika kiemelkedő jelentőségű személyisége, a Bethlen-kormány kultuszminisztere, akinek neve és kultúrpolitikusi működése összeforrott a neonacionalizmus jegyében meghirdetett magyar kultúrfölény-elv megvalósításával. Új alapokra helyezte a nemzeti kultúrpolitikát, ennek alaptételét így fogalmazta meg: „A népműveltséget és a magas kultúrát párhuzamosan igyekszünk fejleszteni és éppen ebben látom a magyar kultúrpolitika lényegét.” Iskolaépítési programja, kultúraszervező, intézményfejlesztő tevékenysége napjainkban is érezteti hatását. Szegedhez bensőséges viszony fűzte. Ebben a városban látta meg azokat az adottságokat, amelyek révén mára Szeged a Dél-Alföld kulturális központjává válhatott. Melocco Miklós szobrát 2000. május 21-én avatta a város.

Különös szoborportré, meghökkentő látványt nyújtó emlékmű. Alkotójától megszokott dolog, hogy köztéri szobrai semmilyen mintát nem követnek, szuverén alkotó öntörvényű alkotása ez is. Felállítása első percétől szélsőséges vélemények kereszttüzében áll, rossz ízű tréfák, megjegyzések is illetik. A Széchenyi tér új szobra kétségtelenül meghökkentő látvány, bár életművének ez a darabja is jól illeszkedik a mester sajátos szellemiségű, mindig újat, eredetit felsorakoztató emlékműveinek rendjébe. Mint a szegedi '56-os emlékművön, itt is egy szimbolikussá transzponált, eredeti szobrászi ötlet adja az emlékmű lényegi elemét. A szobrász pontosan értette dolgát, hogy egy alapvetően szellemi embert, tetteiben mérhető politikust, történelmi személyiséget kellett materiális eszközökkel megjelenítenie. Ami ebből kézenfekvő módon megoldható, azt választotta. Klebelsberg testi valóját, arcmásának ismert vonásait a szokatlanul nagy méretű fej jeleníti meg, míg alatta „beszélő talapzatként” szellemi értékek teremtésében bővelkedő életműve formálja meg „testét”. Látványos, artisztikus  ötlet, a dór oszlop alakjában, papírlapokra rótt szövegek, adatok, közlendők által formált talapzat. A Széchenyi tér konzervatív, ám e tekintetben példásan egységes építészeti környezetében, a nemzet nagyjait megjelenítő szobrok társaságában Melocco Klebelsberg-emlékműve azt hiszem, sohasem vetkőzheti le idegenszerűségét. Ezt a hatást leginkább az kelti, hogy portré-szoborként csak imitálhatja azt, hogy egész alakos figuraként akar megjelenni.

Szent István és Gizella szobra
Kligl Sándor kompozíciója az egykori szovjet hősi emlékmű helyét foglalta el. A városatyák meglehetősen szervetlen és nehezen indokolható tartalmi kapcsolódással erőltették be a főtér mérnökszobrai  közé. A művész láthatóan minden hatáselemet alkalmazott, hogy tetszést arasson. Így például királyunk jellemzésére minden kelléket, attribútumot fölsorakoztat, amivel alakját felismerhetővé, tiszteletet parancsolóvá teheti. Nehéz szabadulni a rockopera vizuális világának e művet inspiráló hatásától. A megtört aggastyánként ábrázolt államalapító és a „rockoperásan” megformált, vonzó fiatalasszonynak ábrázolt Gizella kettőse teátrális élőkép inkább, mintsem impozáns emlékmű, de legkevésbé sem korba illeszkedő kortárs alkotás. A királyi pár bronzba formált emlékműve sokaknak teszik, másoknak kevésbé.

Erzsébet királyné szobra
Talán az egyik leginkább érzelmes szobor a királyné emlékműveinek sorában. Meggyilkolása (1889) után őszinte gyásszal adózott az ország lakossága a magyar érzelmű királyné emlékének. Valóságos kultusza alakult ki, Szeged elsők között csatlakozott a mozgalomhoz, hogy méltó emlékmű hirdesse emlékét. A város királypárti érzelmeit is demonstrálta 1903-ban Erzsébet királyné márványszobrának felállításával a Stefánián. Ligeti Miklós ihletett alkotása kevés külsőséggel jellemzi az akaratán kívül történelmi jelentőségűvé lett királynét: finom mívesség, arisztokratikus nyugalom, merengő, kissé zárkózott kedély, természetes szépség. Arisztokratikus eleganciával, méltósággal örökítette meg a művész a konzervatív szellemű uralkodóház emancipálódni akaró és tudó híresen szép, modern asszonyát. A szobor közel fél évszázadig száműzve volt a Stefániáról, újbóli elhelyezése sokáig váratott magára, mígnem a Stefánia park rendezése teremtette meg a lehetőséget 1997-ben. A megújított parkban eredeti helyének közelébe került; a színházra tekint, amely második szegedi látogatásakor már készen állt. A város talán legszebb szobra ihlette szép hagyomány, hogy az egymásnak hűséget fogadó ifjú párok előtte fényképeztetik magukat. Az Erzsébet-kultusz máig fennmaradt szépséges emléke.

Móra igazgató úr még megérhette a Dóm tér megépülését, és azt hiszem, városkeresztelő kijelentésébe beleértendő a gyökeresen más és modernebb építészeti ízlést kifejező Dóm tér látványa a Püspöki palotával és a közeli Hősök kapujával.  Végső soron paloták sorába illik ez az épületegyüttes is, de már a modern kor ízlésének megtestesítőjeként.

Dóm tér
Bálint Sándor szerint: nincs az országban olyan térség, amely az emberi reprezentáció készségét és szándékát, kollektív-monumentális igényét annyira kifejezné, mint ez a páratlan téregyüttes. A tér főszereplője és ékessége a város lakóinak fogadalmát hirdető Dóm, magasba szökő tornyaival, gazdagon díszített homlokzatával. Itt maradt fenn a város legrégebbi épülete, a 12. századi kora gótikus Szent Dömötör-torony, a kőbáránnyal, és belül Aba-Novák freskóival. A tér egésze, az egyetemi és a püspöki rezidencia páratlan építészeti értékei Rerrich Béla zsenialitását igazolják. Az árkádok alatt a szellemtörténet elevenedik meg, az épületek homlokzatain körben pedig a történelmi Magyarország megyéinek címerei segítségével a magyar nemzet múltja. Még a régi Templom térről fennmaradt tanúságtevő a Köllő Miklós alkotta Szentháromság-emlék, a déli homlokzat ékessége a hazánkban egyedülálló Zenélő óra, amelynek dallamára az egyetemi notabilitások figurái járnak körben a nap kitüntetett perceiben. Nem véletlen, hogy itt talált otthonra a szabadtéri játékok szertartása is, ahol a tér egyetlen természeti díszletet tűr el csupán, a kéklő eget nappal és a csillagfényes égboltot a játékok idején.
     Égbe szökkenő tornyaival messzi földön ismert látvány a Fogadalmi templom. Schulek Frigyes terveit Foerk Ernő véglegesítette, 1930. október 24-én szentelték föl, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Latin kereszt alaprajzú, háromhajós szobrokkal, domborművekkel, freskókkal, mozaikokkal, színes üvegablakokkal gazdagon díszített templom, Szeged városképének meghatározó épülete. Impozáns látványt nyújt gazdagon díszített főhomlokzata. Ékessége a Tóth István által alkotott Magyarok Nagyasszonya-szobor, amelyet Márton Ferenc 12 üvegmozaik apostolképe vesz közre.

Nemzeti Emlékcsarnok
Szeged nevezetessége, a Nemzeti Emlékcsarnok gróf Klebelsberg Kuno javaslatára került a Dóm tér Rerrich Béla alkotta építészeti remeklésnek számító árkádjai alá. Az 1930. október 24-én, az avatás napján kelt alapítólevél szerint „Gróf Széchenyi István már kilencven évvel ezelőtt felvetette az eszmét, hogy a nemzet elköltözött nagy fiait részesítse országos tisztességben.” Az emlékcsarnokban összesen száz nagy magyar embernek rendeltek emléket állítani, napjainkban teljesülni látszik ez a szándék. A magyar kultúrtörténetet mutatja be esszenciális formában. Az emlékcsarnokban szereplő történelmi személyiségek elsősorban a magyar múlt dicsőségesebb korszakaiból származnak. Nagy számban találjuk meg a magyar irodalom klasszikusait, de a képzőművészet és az építészet köréből is számosan szerepelnek. A történészek, társadalomtudósok közül kevesebbeket találtak méltónak, míg a természettudósok — vélhetően az egyetemes tudományos életben elért szerepük miatt — nagyobb számban kerültek az árkádok alá. A város és a vidék történetének egyes jelentős eseményeit is megörökítették.
     A Panteon szoborgyűjteménye a magyar portrészobrászat páratlan értéke, jelentősen emeli a város rangját, szellemi súlyát, éppen ennek révén is nevezik Szegedet a szobrok városának. A hazai emlékműállító törekvések mintegy megkoronázásaként értékelhető. Változatos stílusokat bemutató, sokszor igen szépen megfaragott, megmintázott portrékat találunk itt, akár egy állandó, szabadtéri szobortárlatként is érdemes felkeresni. Leginkább persze az kelthet bennünk büszkeséget, hogy az elmúlt századok során mennyi jeles fia volt nemzetünknek, és arra is gondolnunk kell, hogy hánynak lenne még itt jogosan helye.

Hősök kapuja freskói
Ha már képzeletbeli sétautunk során a Dóm térre jutottunk, ne hagyjuk említés nélkül a palotákkal ékes nagyvároshoz méltó kultúrtörténeti emléket, a Hősök kapuja freskóit. A „palotás város” igényes városformáló akaratának ékes bizonyítéka a tetszhalott állapotából előhívott Aba-Novák festette freskó- együttes. A freskókat fél évszázadig vakolat rejtette, 2000. szeptember 21-e óta láthatók újra. Egy különleges értékű világháborús emlékmű és egyúttal egy remekmívű freskó helyeztetett vissza méltó rendeltetésébe.
     A nagy boltív freskói három témát jelenítenek meg. A fő téma a boltív tengelyébe került: ennek a freskórésznek a „Jövőbe vetett hit” allegóriája, a hitbéli remény festői megfogalmazása a témája. Középen a feltámadt, ítélethirdető Krisztus hatalmas alakja látszik, aki a harsonás és ítéletosztó angyalok csoportjának apokaliptikus képletéből bontakozik ki. Krisztus hatalmas, mintegy nyolcméteres, széttárt kezű alakja a nagyboltívet kitöltő kompozíció szimmetria tengelyeként uralja és meghatározza a látványt. A freskó központi része ez, a mennyei szféra megjelenítése. Krisztus alakjának monumentalitása, az ítéletosztó angyalok léptékének megnövelése, testetlen lebegése, továbbá a látvány több nézőpontra komponálása hangsúlyozottan elkülöníti az „égiek birodalmát” a földi történésektől, szenvedésektől. A falkép fő témája a keresztény világkép dimenzióiba helyezi a háborús kataklizma egyénileg megélt tragikus élményét, kiterjeszti az egyéni emlékezést a kollektív tudat irányába, összebékíti a múlt tragikus élményeit a jövőbe vetett reménységgel.

A bal oldali felületen a Hit allegóriája a háborús emlékezést jeleníti meg, a háborús szenvedés apokaliptikus látomása. A jelenet középső részén vigasztaló lelkipásztorokat, az elesettekért gyertyát égető barátokat látunk. Tőlük balra fiaikat sirató anyák, párjukat vesztett özvegyek csoportja. Fülükbe örökké konduló lélekharang jajgat. Jobbra, lent friss katonasírok fakeresztekkel, és az ismeretlen elesett hőst jelképező rohamsisakos mementó. A freskó bal oldali részén a gyászszertartást végző szerzetesek mellett az eskütevőket látjuk, özvegyek, apáikat vesztett árvák csoportját. Alul árvízbe roskadó ház, a vészben csak a Szeged-alsóvárosi templom áll szilárdan, a remény jelképeként. Az egész csoport felett a két főangyal feliratos szalagot tart, mintegy megerősítve nemzeti fohászunk idézett sorával a gyászon felülemelkedő reményt: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”.

A freskó a kollektív gyász, a kegyelet, a nemzeti tragédia kifejezése és a remény felkeltésének allegóriája. A jelenetben a kegyeletadó szertartás hatása alatt egybegyűlt gyászolók hódolnak a hősök emlékének, mindenkit a megrázó háborús tragédia hat át. A tragédiákon felülemelkedve nemcsak emlékeznek, hanem szent esküvel fogadják, hogy a hősök nem ontották hiába áldott vérüket. Jobbra katonasírok látszanak, friss hantokon világító fakeresztek. Az egyik kereszt helyén rohamsisak, az ismeretlen katona arcának helyén mementóként vörös felkiáltójel. Az eskütevő kezek nemzeti hitünk életerejét szimbolizálják.

A jobb oldali boltív felületen a Tett allegóriája Horthy Miklós kormányzó szegedi elindulásának állít emléket.  Két főangyal, kezükben a feliratos szalaggal lelkesítik a harcba vezényelt katonákat. A feliratos szalag a hit jelképét, a keresztet és a nemzet jelvényét, a Mária-képmással hímzett zászlót átölelve indul és magasodik az egész jelenet fölé. Ez olvasható rajta: „Magyarok! Hőseink áldozatos vére kötelez!” A rohamra induló katonák zárt csoportjának élén, lovon a kormányzó, Horthy Miklós alakja magasodik. A vezér az élen halad, kardjával mutatja a célt és az irányt, lelkesíti önkénteseit. A katonák lába alatt töviskoszorúk fonadéka jelzi a tragikusan nehéz utat. A katonák zárt rendben, rohamra szegzett szuronnyal nyomulnak vezérük után. Arcukon nyoma sincs a hősies elszántságnak, tekintetükben inkább a háborús szenvedések előérzete, a véres öldöklés rettenete tükröződik. Aba-Novák festői zsenialitása a konkrét történeti tényen alapuló freskótémát a katonasors, a sorsszerű áldozatvállalás víziójává nemesítette.