Geográfusok hozták nyilvánosságra: a Föld országainak mérete relatív. Ahogyan a földgömb szárazfölddel borított összterülete is - a szárazfölddel borított területek arányában - a tengerrel borított gömbfelszín-darabok változásaival fordított arányban változik. Az első az apály-dagály, amely rövid, nyolcórás ciklusok szerint megváltoztatja a tenger-szárazföld arányt. Amivel persze visszaélnek azok, akik a tömegek bambaságára alapoznak: arra a tudatlanságra, amely még azt hiszi, hogy a Nap forog a Föld körül, s fogalmuk sincsen arról, hogy a Föld forgásával, Hold felé forduló és Holdtól elforduló tartományának folyamatos váltakozásával, végül is kiegyenlíti az ár-apály területnyerést.

Ha kiszámoljuk, hogy jelenlegi ismereteink szerint a Föld mely országa a Föld összterületének hány százaléka, százezred pontossággal, akkor a folyamatos területbeli változást is nyomon követhetjük ennek arányában minden országra lebontva. Ettől persze nem lesz magyar revízió – nyolc órára sem. Nagyobb problémát jelent, ha majd olvadni kezd valamelyik sark jege, s a mélyen fekvő szárazföldek emberi-történelmi távlatban örök időkre víz alá kerülnek. Vagyis: megfosztatnak szárazföldnek lenni. S ez a változás a fentebbi egymástól szigorúan függő százalékok, arányok gyökeresnek ugyan nem nevezhető, de mindenképp jelentős átgondolását vonja maga után.

Ez egy roppant idealista geopolitika. Egy vérbeli (genetikailag kódolt) világpolgáré, aki nem országokban, fenségterületekben, övezetekben, hagyományban gondolkodik, hanem a Harmóniában, a világ harmóniájában. Aki számára nem léteznek háborúk, csak matematikai problémák. Mintha két matematikus nemzet, nép, faj a Fermat-sejtés vagy a heti sakkfeladvány fölött ontaná egymás vérét. Akinek nyugodt polgári életet sikerült kialakítania, apró polgári engedetlenségekkel. Például nincs tévéje vagy dekódere. Nem is hiszik, ez mekkora bátorság. Nincs tévéje vagy dekódere, nem hallgatja a híreket, nem nézi a késő esti pornót, nem rajong a fociért… Sorolhatnám, hisz Önök, az olvasók is tisztában vannak ezzel. Inkább fociznak a haverokkal, megkúrják egymás barátnőjét (mert a hűség maradi erény, unalmassá tesz, rászoktat az önkielégítésre, a férfimagazinokra, a késő esti pornóra, végső soron a tévére), inkább lefotózzák egymást és magukat egymás barátnőivel különféle vicces helyzetekben, és egy sör társaságában nagyokat röhögnek a régi albumok fölött.

Nincs tévéje, nem hallgatja a híreket… Őszintén, nincsen teljesen igaza? Önöket, kedves hím Olvasóim, mi érdekli jobban: a hétvégi meccs a haverokkal vagy az iraki háború (csecsenföldi, észak-koreai, bármelyik nép privát háborújának) kimenetele? Egy sörhas az időszerűbb vagy egy lebombázott szülészeti osztály? Nem cikizem tovább Önöket. Biztosan megteszik azt, amit a … megkövetel.

Egyetlen célom van a fenti nyúlfarknyi „eszmeöldökléssel”: a gondtalan életet ajánlani Önöknek. Ez az írás ezért nem esszé (sok más írás sem lehet ezért esszé), mert kínál, Önökre akar sózni valamit. Árut = új életformát.

Vissza a vírushoz.