Az idősebb intelmei a fiatalabbhoz

Kedves Kocsis Csaba, vigyázz a hangszálaidra, nemcsak holnap, a következő napok délutánján, estjén is szükséged lesz rá!
Kedves Csaba, hidegednek a napok, az autóutazáshoz szokott gitárod húrhangszálai a hőingadozás miatt kiszámíthatatlanná válnak. Marad a gondos hangfinomítás, korrigálás.
Hibátlanul szóló hangszer, igényes ízlés, élményszámba menő produkciók.
Kedves Csaba, véletlenül se felejtsd otthon fényképezőgépedet, ki tudja, melyik lesz az a pillanat, amikor az utadba eső látvány felkínálkozik megörökítésre. Egyébként felvevőgéped mód felett csodálkozna rajta, ha a folyamatos kattogtatás süket csöndbe fordulna át.
Kedves Csaba, kész tragédia lenne, ha számítógépedet a vírusok valamelyik fajtája vagy különítménye használhatatlan munkaeszközzé fokozná le. Igencsak megszenvednéd a géped hiányát. A fejedben kavargó gondolatokat nem tudnád prózává, verssé, drámává formálni. Holott jól tudom, a tétlenségre kényszerülésnél semmit sem viselsz nehezebben.
Különben is az eddig megjelent munkáid udvariasak és rendesek, várják, bevárják később született testvéreiket. Ez a helyzet. Nincs mese. Ami mehet, annak mennie kell, és megy is!
Kedves Csaba, mindig tudd, hová tetted, hol találod meg ennek vagy annak a költőnek általad megzenésített versét. Annál is inkább, mert nem néhányról van szó, hosszú a lista.
Kedves Csaba, legyen korareggel vagy késő este, a mobilod kéznél legyen! Kiszámíthatatlan, ki miről akar veled tárgyalni, tisztázni képkeretezést, kiállítást, fellépést, pontosítani az írótábor programját, véglegesíteni ezt vagy azt.
Legyen ebéd vagy vacsoraidő, a mobilod a zsebedben legyen! Váratlanul hol ez, hol az jut az eszedbe (állandóan jár az agyad), amit azonnal tudatni kell az érintettel: legyen az egy idegen, egy jó barát, munkatárs, netalán a feleség.
Kedves Csaba! Tíz éve ismerlek. Örülsz, ha figyel rád a szóból értő. Kedvvel adod elő a megzenésített verseket. Elégedettséggel töltenek el az olvasók visszajelzései, ha megoszthatják veled véleményüket egyik-másik prózai, vagy verseskötetről.
Az sem utolsó érzés, amikor képeid előtt az érdeklődők sokasága áll.
Téged nem elég olvasni, hallani is kell, munkáidat látni, s tudni a kulturális életben betöltött jelentős szerepedről. Örülök, hogy részese vagyok szerteágazó tevékenységednek. Tudom, mit kívánnál tőlem, ha csodatevő képességgel rendelkeznék. A huszonnégy órás napot növeljem harminc órásra. Ha tehetném, se tenném. Így is feszített húr életed.
Külső szemlélője vagyok az időnek. Sokaknál tudom, kinek mennyit mért már ki a sors. Neked kereken ötven esztendőt. Tartson meg közöttünk sokáig az Isten!

Aki erre módot ad

Ad egy. Amit a tisztes elődök
sértetlenül maguk után meghagytak:
abból kell neked is gazdálkodnod!
A jó vers az olvasó felé igyekszik.

Ad kettő. Inkább még ma, mintsem
holnap − elejét kell venned a rossznak!
A dolog mikéntjét attól kell ellesned
akiben megbízol, aki erre módot ad.

Ad három. Egyelőre nem sürgős,
de a jövő szempontjából nézve fontos.
Beszédes üzenet, ki miként zárja le
életét, és enged szabad folyást a halálnak.

Csodapókok

A csöndön álltak bosszút a napokig
tétlenségre kárhoztatott hangok.
A kalapács és a balta után
a napraforgó is elvesztette fejét.

Oda állj, ahol nem kell gebeszkedned
a környezetedben fellelt értékekért!
Úgy kellett volna az időben
elhelyezkedned, miként az évgyűrűk a fában.

Az a hír járja, a csodapókok az idén is
felkeresik a temetők besötétített tisztaszobáit.
Fölöslegesen elvesztegetett idő
a fő műsoridőben vetített túlélésre játszás.

Kódolható helyzetek

Gatyába rázott képzelet, kódolható
helyzetek, tetszetős lelki megnyilvánulás.
A folytatásra alkalmatlan élet
az esélyes alternatívák egyike.

Menj a pici után a dombtetőre,
ha látni akarod a múlt pisai ferde tornyát.
Néhány perc, és már ki is csapódott fejedből:
Szülőföldjét zokogva sirató esőerdő.

Zavarosban kesztyűs kézzel halászás.
Megsárgult papírlapot lobogtat a szél,
rajta hirdetés: A múlt betegszállító
járműve engedményes áron eladó.