gyárváros

régen

nagyanyámmal

figyeltük a

vonatokat

amikor a hídon át

mentünk

a busszal (a

hetessel)

alattunk robogtak el

szebbnél szebb

vagonok

volt piros meg sárga

a piros szenet

a sárga meg

embereket vitt

gyárvárosban

lebontották a

gyárakat

a régi mesés

gyárakat

amikben nagyapám

dolgozott

a háború után

én már nem

figyelem a

vonatokat

nem hallom a

zakatolást

nem érzem ahogy

lüktet a talaj

és   az   sem  érdekel

hogy szén vagy

ember

gyárvárosban

lebontották a

gyárakat

egy buszból

nézegető kislány

felhőkig érő várait

tehetetlen

próbálom átnyomni

a testem

egy ölelésbe

karokba és ölek

be de csak süppedek

és izzad

ok és íztelen

könnyek szárítják

fehér csíkokban az

eget mi

alatt eddig

ismeretlen zajok

vonítanak és dülledő

szemek

titkolják a

hol(?)napot