Gyere barátom, igyál el engem is, gargarizáljál egy sort, vagy köpjél ki. De tudod édesem … nekem pántlika van a hajamban, de te csak a szalagkorlátokkal küzdesz. letéped, meghajlítod, és összekaszabolod vele magad. Így legalább vörös lesz, mint az én drága pántlikám, de neked ez a bársony örökké el lesz zárva. Nem érted ezt kedvesem, hogyan is érthetnéd … tudod, amikor vámpírosat játszottunk, én nem a vért szívtam ki az ereidből, hanem a bájt, azt az egy uncia bársonyt, amit találtam benned. Te elvetted az én véremet, és most alkoholnak nézel, de kábaságod az igazi agónia, az enyém csak félálom.