A többi…

[Inne…]

A többi

beforrhat, de ez az egyetlen, testet

nem öltött, legfájdalmasabban csupasz,

élni nem engedő − és szüntelen

életben tartó, ez az egyetlen, örökre

eltakarhatatlan, neked egyedüliként

adatott hadd maradjon

nyílt

Emberbaráti mészárlás

[Humanitarny ubój]

E két szó marad hátra, ellentmondóan

minden emberi nyelven.

Mint emberbaráti vérfürdő.

Emberbaráti gyilkosság.

Eső után

[Po deszczu]

Fivérem és húgom, megfejthetetlen szfinx, nemzetes csiga:

reszketeg kézírásoddal miféle sorsot firkálsz

a repülőtéri ablakra, e gyilkos évszázad utolsó őszén?

(2000 októbere)

Érinteni

[Dotknąć]

„A dolgok lényegét érinteni.”

Egyszer régen azt álmodtam,

a dolgok lényegét érintem.

Tapogatózva, legközépről,

a kő belsejében.

Fejben tartom ezt

[Będę o tym pamiętał]

Ne feledd,

hogy a barátod vagyok:

bármit elmondhatsz nekem.

És te is bármit elmondhatsz nekem.

Fejben tartom ezt,

kő.

Berlinben

[W Berlinie]

Berlinben, a volt nyugati részén,

egy könyvesbolt kirakata előtt

felidézem magamban a kislányt

Jürgen Fuchs egyik verséből,

a barátéból és költőéből,

akit a Stasi még itt is

hajszolt, a fal

szabad

oldalán.

Húszegynéhány évvel ezelőtt

fordítottam lengyelre tőle.

Akkoriban közületek sokan

még a világon sem voltak.

Jürgen

akkor még élt.

Fiatalabb volt nálam.

Csak nagyon ritkán találkoztunk,

legtöbbször futtában,

legtöbbször véletlenül.

Odaát,

ha véletlenül összefutunk,

bizonyára ugyanígy lesz.

Ha van odaát.

Aminek kezdete volt

[Co miało początek]

Aminek kezdete volt, vége is lesz.

Csupán az, ami

az Ősrobbanás előtt volt,

nem fér el semmiféle

emberi vagy embertelen

mértékben.

(Zsille Gábor fordításai)