„ Az ember szabadságra ítéltetett."

Sartre 
 

Egy film: A Baader-Meinhof csoport (Constantin Film, 2008) 

      Sok negyedrangú marhaságot vetítenek manapság. Sőt, a vetítés műfaját nem csupán a moziban „élvezhetjük".

                    A Baader-Meinhof csoport (Uli Edel) újszerű, s egyébként Oscar-jelölt alkotás, amely tavasszal került a magyar mozik, pontosabban három budapesti és néhány vidéki filmszínház műsorára, érdekes darabként a mérhetlen mennyiségű színvonaltalan munka közé (persze, ha valaki általában a Titanic Fesztiválon üldögél a vászon előtt…), szinte elrejtve, DVD-n pedig szeptember elsején jelent meg.

      A sztoriról semmit nem árulok el, ha annyit említek csak, hogy a '70-es években a mostani Németország nyugati részén, az NSZK-ban kezdetét vette egyfajta radikális baloldali viszonyulás a politikához, valamint a közélethez: antifasiszta, fiatalos-heves megmozdulás, és ennek rövidesen irányítója (szimptómája?) lett az Andreas Baader, illetve Ulrike Meinhof nevével fémjelzett csoport, amelyből megalakult a RAF (Rote Armee Fraktion) nevű anarchista szervezet. Az idősebbek (50-60 évesek) bizonyára emlékeznek híradóképekre is. A film valahol az ő történetük is, meg nem is.

      Elsősorban a gerillák szellemiségéről, céljairól, erényeiről és hibáiról lenne szó, a mozgalom, így voltaképp a forradalom terrorizmusba fulladásáról, és az igazság elvesztéséről. („Ha egy követ hajítunk el, az büntetendő cselekmény, de ha ezer követ, az politikai tett." − mondja a RAF ideológusa.) Leginkább emberi szempontból, de!

      Dokumentumfilmnek meglehetősen regényes, regényadaptációnak dokumentum jellegű, néhol igencsak hatásvadász. Az elfolyt vérmennyiségtől, egyébként is, hányan riadnak ma vissza? Mindenképpen sokrétű értelmezést tesz lehetővé, körülbelül ugyanazt a vizuális és dramaturgiai színvonalat hozva, mint A Bukás (Oliver Hirschbiegel) című nem is olyan régi (s úgy hiszem, nehezen feledhető) német alkotás. Emlékszünk Goebbelsnére a filmből? Hasonlóval itt is találkozhatunk. A problémafelvetés szabad: lényegében mindenki azt gondol, amit akar. Ha a nézőnek szimpatikussá válnak a forradalmár-terroristák, minden további nélkül tud azonosulni velük, de a film semmiképp nem erőlteti rá magát az emberre, csak hatásában: a megmozgatás céljával. Könnyebb utakat persze kínál, így a kritikai érzékkel senki ne óvatoskodjon.

      A kérdéseit a néző tegye fel, véleményem szerint ezért olyan a film, amilyen. Kérdésfeltevésre kényszerít, nem ad egyértelmű eligazodást jó-rossz vonatkozásában.  Nyilvánvaló: a válaszokat meg kell keresni, hiszen ezt senki nem spórolja meg itt a kedves fogyasztónak. A felszínes befogadó pedig félreérti, s a legrosszabb következtetést vonhatja le: ha nem tetszik, amit a másik gondol, hát fogom a pisztolyt, és…? 

Egy könyv: RAF: Búcsúszimfónia (Kalligram Kiadó, 2009) 

      Négy jól elkülönülő részből álló kiadvány, Legéndy Jácint egy-egy, a fülszövegben közölt avantgárd verse foglalja keretbe, s mivel a filmhez kötődően is találkozhat vele bárki, ezért szükségesnek érzem, hogy néhány sor idekerüljön róla. Csak azokról a részletekről adok rövid leírást, amelyek nem egyértelműek, ugyanakkor én sem leszek egészen egyértelmű, szánt szándékkal.  

      I. RAF (Szitányi György esszéje)

      A RAF 1998-ban feloszlatta magát. Brigitte Mohnhaupt (a RAF egykori tagja) 2007-ben feltételesen szabadlábra került. Voltaképp az évtizedek alatt megérett felismerés, miszerint a kapitalizmus ellen nem csupán a RAF által használt eszközökkel „lehet" harcolni, kimondatott. „Marx írta, hogy tömegbázisa csak a pénznek van." A régi Vörös Hadsereg Frakcióra jellemző módon világuralmat lehetetlen megszüntetni.  

      II. Búcsúkommüniké, 1998 (Legéndy Jácint fordítása)

      Annak a bizonyos '98-as önfeloszlató döntésnek az indoklása: gondolkodás és eszmék, dogmák és önkritka szövege. Benne a szervezet saját működését egy nemzetközi harc összefüggéseit figyelembe véve elemzi. 

      III. Alapító Manifesztum, 1970 (Legéndy Jácint fordítása)

      Az Andreas Baader kiszabadítása utáni pamflet. Lényegében a RAF megszületését dokumentálja, s egyúttal felhívás a rendszer elleni küzdelemre. Érdekes, hogy a záróokirat után szerepel a könyvben.

      IV. Búcsúszimfónia (Tamás Gáspár Miklós esszéje)

      Rengeteg, általában a hivatkozások hiánya miatt nehezen visszaellenőrizhető adattal és eseménnyel dolgozó írás az ortodox és nem ortodox marxizmusról-leninizmusról, 1968  szellemiségéről, a nyugat-európai anarchista, valamint kommunista törekvésekről, s a Frakció helyéről ezek között. A RAF megítélésében viszonylag pozitív hangot üt meg. („Olyasmi pusztult el, ami szembeszállt a pusztulással" − mondja a szerző.)  

      A könyvet olvassa el, aki csak tudja, mert fontos lehet. Tanulságos, és valami olyasmit tár fel a közelmúlt eseményeiből, amiről mi, huszonévesek (?) nem is hallottunk még, vagy csak az egyik oldalról. De a kritikai gondolkodást, mint ahogy a film kapcsán is említettem, önpusztító következményekkel jár megspórolni. Legyünk előítéletesek, jó értelemben, s vizsgáljuk felül az előítéleteinket, ha úgy adódik. Élvezzük és használjuk ki, hogy nem erőltetik ránk mások igazságát, hanem megkereshetjük a magunkét. Ez egyfajta történelmi relativizmusnak hat, viszont a múlthoz való viszonyulást ki kell alakítani (szinte kötelező jelleggel épp a bölcseleti gondolkodásban, a történeti létmód miatt). Erre nagyszerű eszköz a könyv. Ne legyünk előítéletesek már magával az előítélet fogalmával szemben sem (Gadamer)! 

      Tudatlanságunk az oka annak, hogy elfelejtettünk megbocsátani is, kegyelmet gyakorolni is magunkban, magunk és mások iránt. Az a „kultúránk tudattalanjába" égett gondolat, miszerint ha nem tetszenek valakinek az eszméi, cselekedetei, akkor nincs egyéb választásom, csak hogy fegyvert fogjak, s megöljem (vagy másképp: befogjam a száját), nem vállalható és nem kivitelezhető a szabadság igényét fenntartva, hiszen a szabadság nem épülhet erőszakra, elnyomásra, mert az csupán erőszakos ellenállást fog kiváltani épp a szabadság igényéből következőleg. Tehát hallgassunk meg mindenkit, és legyünk készek változni.

Felhasznált képek: 
 
1. A Baader-Meinhof csoport  −  filmplakát.

Forrás: www.moviereporter.net.

2.  Sajtófotó  −  a RAF utolsó akciója 1993-ban

 Forrás: www.search.com.

3.  Legéndy Jácint  −  a szerző engedélyével

Forrás: Legéndy Jácint.

4. RAF: Búcsúszimfónia  −  a könyv előlapja

Forrás: Legéndy Jácint.