Miután kiszívtad a tintát, úgy vélem, alapkövetelmény, hogy mindig legyen a költőnél toll, jóleső huppanás után állt bele alfelembe a pax, farzsebemben nyílt versre az írószerszám, de békétlenség ugrasztott talpra, intim aggódással cuppantál hátsómra, köpted a csapba a kéket, míg véresre tisztult a feszes hús.

Nem rossz helyre ültem csak másba, ihletet oltani; így fegyelmeztél te múzsa, bár alany és tárgy vagyok, akarsz versemnek hősnője lenni.

Albérleti bulin szerzett, magamnak okozott szúrt sebbel kongáztam be a fürdőszobába, letolt gatyával sápadtam, energomatot öleltemben önjelölt szerzőségemre tapasztottad szádat, meglested kegyelt ülepem, hogy hozzád verset ülni kényszeríts, hogy olvass még belőlem kiszívott költeményt, vérem ne mérgezze szerelmes vallomás.