Téged megkérni, egyáltalán csak úgy,

ahogy anyámat szoktam megszólítani,

nem szabad. Ez olyan, mint a házat, amire

úgy nézel, lehetne a tied, nem érinteni.

Csak te valós vagy, egészben létezel,

ahogy csak egy nő tud, bárhogy. 

A műanyag ülőgarnitúrát kipróbáltam a múltkor,

a kerítésen megszámoltam az osztásokat.

Kettesével állnak a lécek, ahogy mi állunk

egymás mellett, ha éppen fotó miatt,

amit anyád készít.

Az arcomat rég nem érintetted, biztos a nyár miatt.

Nincs szükség arra,

hogy halljad azt a sercegést,

amit a szád okoz.

Emlékszem együtt fürödtünk,

kértem, hogy mosd meg a hátam.

Ez olyan gyerekes.

Anyám fürdetett régen.

Játszottam a kádban, ő sminkelte magát és sírt.

Nem értettük egymást.

Most ahányszor megállunk a kocsival,

én hamarabb kiszállok, te benn matatsz.

Nem vagyok kíváncsi, mit, hogy, mért teszel.

Nem akarom kimondani a neved.

Most már nyár van.

Könnyen nyílnak az ablakok,

mint lábaid, ha éppen.

Nem mosod meg a hátam,

A tükör előtt sminkeled magad,