[ZS. ül a közönséggel szemben. Tőle nem messze áll A., szemüvegkeretet vesz fel, és hangosan olvas]

A.

fekete bikapata fia vagyok én
tömzsi szőrös búarcú
pepita patikakövön
kopogtatok ropogtatok

lópici gáspár
lónagy lőrinc
lóci a pici
lőrinc a nagy ló
de kos az a ló
azazhogy lő
bár
póza barokkos
hangja rokokos
étvágyát s szomját
rum kokos csillapítja csak
ezt
én mondom a bika miklós
a radnóti bikatojás őrizője

[A. meghajol, a közönség tapsa alatt ZS. mellé ül]

ZS.

Kezdjük is el! Miklóst a Mint a bika című verse kapcsán hívtuk meg a stúdióba, melyet még halála előtt írt, ha jól tudom, '33-ban, ó, hiszen akkor 11 éve volt még hátra, kedves Miklós, nemde bár?

A.

De, pontosan 11 év. Milyen érdekes, 1945 és 1956 között is 11 év telt el. Ó, a történelem, és az ő nagy összefüggései!

ZS.

Jól van, jól van… Nézzük tehát, miből állunk, mit élünk, hol ér minket utol, ami vár. Ahogy szépen itt ül, alkalmilag jellemző rá a vékony, markáns tekintet, a vékony, markáns mosoly, vékony, hosszú kézfő, magasan ülő, vékony fej, mikor is született, Miklós? Májusban, ugye?

A.

Május csodaszép hónap, a tavasz kiteljesedése, a nyár ígérete, születésre a legjobb. Talán meghalni is. [félre] Elvileg azért vállaltam el ezt a szereplést, mert úgy döntöttem, végre elmondom, mi is történt pontosan azon a nevezetes napon. Nemsokára megjelenik nyomtatásban, az egyik résztvevő unokája ugyanis úgy döntött, itt az ideje a szembenézésnek végre, de úgy gondoltam, ez tökéletes alkalom lenne a kamináutnak…

ZS.

Miklós, hát maga akkor egy bika! Kívül alakilag vékony, de magas, bika-köpcösnek nem tűnő. Feltűnő, szárba szökő, kitűnő. Mikor is született? Mindegy is, hát, hiszen akkor maga − belülről főképpen − egy bika. Mit gondol, Miklós?

A.

Miért tesz úgy, mintha érdekelné, mit gondolok? Egy olyan kosnak, mint Ön, aki temperamentumos, kezdeményező, határozott, aktív, hirtelen haragú, makacs, nyugtalan, ambiciózus, agresszív, nos, egy ilyen igazi kosnak mi szüksége erre a színházra? Vagy már maga is a média hatalma alatt van? Könnyed lárifári, csak semmi komoly, semmi elgondolkodtató, igaz? [félre]Emlékszem, megkérdeztem az egyiktől, hogy miért. Nem az értelmét kerestem, csak kíváncsi voltam, ő mit tud, esetleg mit gondol.

ZS.

A bika állandóságot tűrő, tülkös, türelmes, tűrékeny, önuralomra váró és törő, harmatos legelőn füvező, szívós, állhatatos, állóképes, állandó, ál-mondó, rotondó, dolce vitatkozó, dulce ragaszkodó, holott óvatos és türelmesen erőzékeny. Aztán itt van, Miklós, olvasom, hogy mint komor bikának, olyan a járása, ám nem tódít, de toldít, és persze tisztában van azzal, mit jelent hosszú nyári estén bikával álmodni: vendég érkezik. Viszont ha a bika üldöz, az bizony betegség, ha meg utol is ér, öröm. Csalafinta dolog a bikaálmodás.

A.

Ezt maga minden bizonnyal jobban tudja. Én mostanában keveset álmodom. De ilyet amúgy én is tudok, ezt hallgassa meg: A koshoz a sportkocsik illenek. A kos mindenért dudál, a kost büntetik meg leggyakrabban gyorshajtásért, a kos minden helyzetben kimondja, amit gondol, ha pedig felidegesítik − amit nem nehéz megtenni − a káromkodás sem áll távol tőle. Nos, mit szól hozzám? Nem akar egy kicsit káromkodni, Lőrinc?

ZS. [mély levegőt vesz]

Az elején írja, kedves Miklós: „Úgy éltem életem mostanáig, mint fiatal bika, / aki esett tehenek közt unja magát a déli / melegben és erejét hirdetni körberohangat / s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót." A rét, a legelő, a sárhant, a kihűlt, párás hajnali nappiros, a kolomp és a tilinkó a pasztorálban, a dobogás és a kürt hangja a boronában, a büdös illat a virágpiszkításban, drága Miklós? Az ökörnyál az arcunkba ragad, a szél a hajunkat a napnak vágja, Miklós! Miklós?

A. [mintha elbóbiskolt volna, felriad]

Ó, maga az? Egy kicsit elgondolkodtam, bocsánat… Amúgy éppen kettőnkön gondolkodtam. Tudja, szarvakasztás, tehenek utáni rohangálás. A legendás sötét herék, a maga kiváló gyapjúpulóvere. Ó, a pogány természet! [félre] Akkor már nem volt bennem harag sem.

ZS. [nem zökken ki, folytatja, a közönség felé]

Ezt ígérik a csillagok november 2. és 9. között

Szerelem: sajnos olyannyira meg van győződve saját tévedhetetlenségéről, hogy egy cseppet sem akar engedni. A halott bikáknak komor a közbenjárása, háztűznézése gyakran csap át poltergeist-szerű jelenségekbe, torkollik alulöltözöttségbe, már, ami az elnyűtt, nyüvek és ászkarákok csáprágóival kievett, sártól-gyökértől marcangos eltemetési öltözetet illeti. A héten kerülje az övön aluli témákat és próbáljon meg nőtársai fejével gondolkodni, cselekedni a területre kitett és megejtett tehenekkel, így talán sikerül közös legelőre jutniuk. A családi kaszát e réten kezelje az, akinek megvan a kellő ügyessége és húsa, hogy megtorpanjon a tücskös rét közepén és felszagoljon a levegőbe, mert kérem, a szépségnek szaga van, a teheneknek van illata, a szerelem pedig ott fáj, ahol mindenki a legkorábban kel, és a legelöl kelőbb. A saját föld teste, a nevelt fű zöldje ad értelmet még a gödörásásnak is.

A.

Lőrinc, menjünk talán, menjünk mi is − kövessük a jóságos teheneket? Elnézem őket sokszor, ahogy teltségüket dobálva rohannak a busz után, amit nem értek, egy tehénnek nem kell sietnie, őt mindig megvárják, rá mindig vár valaki.

ZS.

A túlsúlynak számtalan hátránya van. Legyen szó marhavadászatról, marakodásról, vagonokban kamrazsúfoltságról, marháskodásról vagy sportról − a pluszkilók problémát okozhatnak. Hasznos tudni, hogy a szőlő az egészség, a karcsúsodás és a szépség novemberi növénycsodája. Kihajtja a szervezetéből a méreganyagokat, óvja a szívét, óvaj a lelkére, frissen tartja vérkeringését, koporsótáncát lassítja, a bomlási folyamatokat odázza és szépíti a petyhüdt, levált, odalett bőrt.

A.

Ha maga mondja! [félre] Nem mondott semmit, kifejezéstelen volt az arca, mint mindannyiunké. Aztán a vég előtt hallottam, ahogy vértelenül, halkan, mintha szerepet cseréltünk volna, azt mondja, nem tudom.

ZS.

Vegye komolyan kreativitását, művészi érzékét! Írja le, amit gondol, amit érez, ezen a hétvégén különösen jók az esélyei az igazmondásra. Szombaton túlzásai, meggondolatlan mondatai, szavai miatt bajba kerülhet. Ha nincs kedve harcolni saját érdekeiért, magyarázkodni kényszerül, esetleg megbélyegzik, elterelik, villany- és marhapásztorokra bízzák, vagonizálják, kigolyózzák, levégzik, földbe ültetik, fű nő ki magából, érett, zöld pázsit, szimentáli tehenek legelnek rajta, szürke bikák taposnak, körberohangatnak, nyáluk öntözi a csontjait.

A közepén írja, Miklós: „S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén és fölszagol a levegőbe." Engedje meg, hogy a velejébe vágjak: maga mellől, Miklós, hová tűntek a tehenek és a virágkoszorúk?

Mert ugye, a mezei tehénen kívül, s ezt mindenki jól tudja, sok ritka, de szépséges alfaj létezik. Hogy itt példával álljak elő, a vízmélyeken bóklászó tengeri tehén; a naprendszer kisebb bolygóin a nap energiáját hasznosító űrtehén; az Ázsia sziklás magaslataiban legelő hegyi tehén; a szárnyas tehén, a repülő tehén, az üregitehén, a bos primigenius, az őstulok, a zebu… Soroljam, kedves Miklós?

A.

Sorolni akar? Ha megengedi, én is azt teszem. Elé egy évszám, 1955, aztán a kirgiz Temirkul Umetaliev és Oszmonov, az örmény Szilva Kaputikjan, a tatár Ahmed Jerikejev, a mari Miklaj Kazakov, a baskir Mazsit Gafuri, Szajfi Kudas és Musztaj Karim, maga fordítók gyöngye. Eh, de már meg is bántam, nem szeretek igazságtalan lenni. Csak valahogy kihozza, maga kos. Magának már csecsemőkorban akció volt az élet, törekvés, lendület és tűz, mindent be kellett habzsolnia. Az átlagos csecsemőnél sokkal mozgékonyabb volt, sokat kellett magával foglalkozni, ölbe venni, beszélni. Amikor rájött, hogy még nem úgy engedelmeskedik a teste, ahogy szeretné, azonnal sírni kezdett: sokat és éjjel-nappal. Épp ezért fontos volt, hogy nappal le legyen kötve, hogy aztán végigaludja az éjszakát. Korábban fordult hasra, kúszott-mászott, és hamarabb állt lábra, mint a többi jegy gyermeke.

ZS.
Nem beszéltünk még az asztrodiétáról, a születési dátum egyesek szerint sokat segíthet a fogyásban, a súlyvesztésben, az elveszni látszó időkben, a veszett fogyóbarakkokban, a túllihegett csendben, az ordítani tudó étvágyvesződő napokban.

A bika jegyének legkedvezőbb holdnapjai a fogyókúra elkezdésére: május 5., május 18., július 21., november 9. A kínálkozó hónapok a sikeres diéta lebonyolítására: április, május, november.

A '40-es évek közepe felé, mielőtt meghalt, sokat fogyózott. Nem szívesen beszél róla, tudom, mégis, ha néhány jó tanácsot tudna adni azoknak, akik csak most kezdik el a kúrát, most akarnak súlyt, súlyokat veszíteni, hiába sulykolni, szeretteket, társakat, gyönyörű és kevésbé szép életórákat, koszorút, levegőt és világot szalasztani, nekik, Miklós, hogyan érdemes elkezdeniük?

A. [nagyot sóhajt]

Hát, hogy mások mit csinálnak, nem tudom, és már nem is érdekel. [feláll, elindul kifelé] Én most nyálamból eresztek habos lobogót, miközben rázom a fejem, mert szarvamat sűrű, repedő levegő húzza. Aztán megtorpanok a tücskös rét közepén, hogy fölszagoljak a levegőbe − farkascsorda szagát hozza sziszegve a szél, és lassan, szomorúan bőgök a kövér levegőben.

Okulásul késő koroknak csontjaim őrzi a táj.