Beregszászban játszhattam először

igazi stadion nyírott füvén.

Házukkal szemben, a Mebejscsik pályáján

rúgtuk a labdát Pistivel és Sanyival,

Béci haldoklott, vele sohasem egyérintőztem.

A következő évben ott álltunk a Kolhoznyik tribünjén,

ez a pálya is a Muzsalyi úton volt, csak a másik oldalon,

s az ellenfél kiegyenlített, mire Sanyi gólt dadogott.

Bátyja már nem kacaghatott a bekiabáláson:

„papucsban is gyorsabban fut öreganyám”,

kifordult végtagokkal ült otthon.

Aztán a második fiút is eltemették.

Béla bácsi varrógépe szüntelenül járt,

hogy Sanyit orvosokhoz cipelhessék Kijevtől Moszkváig.

Mindig Ica néni adta be az injekciót,

ha a férfiasság tombolni kezdett az eltorzult testben.

Mikor a harmadik fiú is meghalt,

édesanyja földre ejtette imakönyvéből a fodormentát.

A vékony lapok között őrizte első fia születése óta.