2009 tél
Zsávolya Zoltán

LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu

Zsávolya Zoltán
Öreg Majom:
Ugrál majomsereglet és, ni!, ágál Kőfazon. Kakadudog
meg kapirgál, tapicskol, néha vakkant, felugat.
Körme háziasszonya hátán „kádmosás-mosogatás”rutinière álcajátékai közepett… Jól tesztelve s a tetanuszt
apupunktúrásan beadva (nem feledve). — Mindezt megírtad, és
nem feleded, tényleg. Olyannyira nem, hogy beleragadsz.
S nehezen jössz vissza: „Frivolas egzotyizm”, mondjuk, ilyet
bélyegez rád nehány puskás csinovnyik, és nem épp titok,
hogy hűvösebb lesz a Gulágon, mint amilyen volt „Bem Apó”
(a ‘47-ben elbocsátott, ‘49-ben meg már egyenest
felakasztott, oly lelkes és meleg, egykori horthysta katonatiszt)
ágyrejtekének politika-szinkretista mélyén búva meg.
Jól jött egy oly Petőfi, mint te, néki; hően mondta rád, hogy: „Kiköpött!”
Állatfodrászati és -kozmetikai vagy akár mindjárásan -orvosi
aktivitás környezte. Rohamzott téged és szorongatott,
mígnem feladtad: „Hippy hajjal? Ne?!” — „Hát hogyne! Már naná…”
Emberes másodállás voltak néki — így te is —, mert nyírta ő
a szedlett-vedlett MUSz-osokat. (Sebborbély is, ha vérzett alul.)
*
Utóbb az Ott Levők közt feszt adódott némi bőszebb mozgalom.
Ezt mondták „összeesküvésnek”; legjobb éveid
osztották így ki rád, öreg, mint többeteknek: büntetésileg.
De (?) volt sült ét'-csigátok, csajkában leves, Kőtörők mint olyan.
Ámbárha Gustave Courbet-t régen, mézidőben, sörbetet
szopogatván interpretáltad márványos Kiállító Csarnoknak mélyein.
Micsoda vártád is volt '44-ben, édes Istenem! Nem (sz)állt nagyon
„Feleségképző” híriben, s mint kábel füstje, hogyha számosan
hőmérőztek téged, netán te meghőmérőztél Műv.-töri s Aesthetica
szakon egy-egy fiút (vagy épp csak lánykát fiúsan) a klassik-oszlopok
megett; kiszállva kutatás-bemutatás gyakorlatozva konkretált
terepére. Hogyan is döntött augusztus-ajert rátok, jaj, a Hősök tere!
Izzadó és mit sem sejtő járókelők lófráltak arra. Még viszonylagost
távol dübörgött onnan a vad háború; az országhatárt épphogyan
nyaldosta hang- és fényzavar. S az ebből kélő tűzzavar megült
a hajnalok egy kora-percén a hét vezér titkos homályán fent, azaz:
faragatlanabb fonákján; az angyal „úr” izmos, szexi, hideg-baromfias
hátán. − Diszkrétke Őrnép voltatok: vidulókat Városligetbe „engedők”.
*
S tonképp alig telik el ettől pár esztendő, mikoron a hegy mögül
becsapnak árnyékok: sötétrepűlő, éles fémlapok. Rajtuk dögös
„néger” pilóták, narancsszín zubbonyban alkonyodók. Ő talán
sosem tudja meg róluk hangulat'lag: immár „afro-amerikai”-
nak illik hívni őket, ha nem menekítnek is el, imperiál-
izmusnak légőrnagyaként hintázva. (Hiszen bekergeti a durva poszt!)
*
Ugrál majomsereglet és, lám, álld'gál Kőfazon. Kakadudog
meg kapirgál, tapicskol, néha vakkant, felugat
a rozzant, vén klosárnak jól megette; egymásra találtak: „Óh!”.
: Ezek még szeptemberi standardok. Ám ha kussolsz, csendmaradsz,
megőrizheted őket magadnak mai pozíciód kicsi s „nem épp kicsiny”
placcán. Mert amúgy nemsokára mindenütt a szétvibráló Október Üzem.
Most még afféle nyár van, ámbár úgylehet, már épp csak pár napig
vagy hétig. Lószar: semmi az!, amilyen Véglegest és Végtelent
ad majd eléd elkövetkezve, jól kiteljesült állapotként felmerülőn,
s elmeritően is, a zord halál. Melyben neked, lévén hogy nem találsz
rá mást, még Júliá(d)nak is kell lenned, pedig Kőfazonul sokkalta jobb,
Szibéria haván akár. — „De csitt, betonszobor! Kopsz, oldódsz: lám, esik.”