2009 tél
Puskás Balázs
Miskolcon született 1981-ben, Edelényben és Budapesten él, szövegíróként dolgozik. Az ELTE magyar nyelv és irodalom szakán végzett, emellett ugyanitt elvégezte az alkalmazott irodalomtudomány programot. 2001 óta publikál rendszeresen, verseit a Spanyolnátha, a Parnasszus, a Szkholion, a Szőrös Kő, az Új Forrás, az Új Holnap, a Zempléni Múzsa és az operafesztiváli Légyott-antológiák (2002-2011) közölték. Első önálló kötete 2006-ban jelent meg a Parnasszus Kiadó gondozásában, Élő szövet címmel. 2009-től a Spanyolnátha webszerkesztője. A HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz Tizenkettő című SPN-antológiák szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Puskás Balázs
deventerősz
[ráképzelem]
tervek és reptéri szabályok
kavarognak a fejemben
ráképzelem magam a fényképre
amit evelin küldött a parkról
talán épp a padon ülök
attila cigarettázik
zsolt vassékkal nevetgél
nagyot sóhajt a deventerősz
felkavar néhány falevelet
lassan ideje megszólalni
[ideje]
ideje felkelni
gondolta a vekker
én nem gondoltam volna
hogy estére már a szűretlen búza
meg hogy önádörráundplíz
az egész napos utazgatán után
megtaláltuk helyünket
[este]
apró zacskónyi avarillat
attila a ház előtt
a hangoskodó kölykök elnézést kérnek
nem cigarettát
nincsenek szavaink
csak egészen mélyről jövő
eltüntethetetlen mosoly
deventer
megérkeztünk
[meg-meg]
az első reggeli kávé
elza néni bőséges reggelije
meghitt mosolygós csend
minden reggel pont ugyanúgy
a parkban meg-megmozduló deventerőszt melegít a nap
álldogálunk benne kicsit
[a deventeri]
a deventeri parkolóban
zizegős falevelekbe bújik az ősz
mindig fotóra készek a bokrok
a deventeri vízben
délceg képeslapkacsák kavarják fel az eget
a deventeri hídon együtt átmenni jó
talált csokival etetni a kacsákat is
hazafelé nagyokat nevetni
míg egy lány kinyitja a lakatot és elbiciklizik
[kezdő és]
sétáink kezdő- és végpontja adott
pohár fehér szűretlen és ketel
közben templomok parkok
kirakatban álló kurvák
boszorkányfőző üst és pallos
zsolt és attila felolvasnak ahol csak lehet
kekszet rágok
utólag látom milyen arccal
evelin kalauzol
állja a sarunkat
szofilánya leventével kuncog
adott a kezdő- és a végpont
ketel és szűretlen búza mint már mondtam
az ismerős pincér
a csinos talánfőnökasszony
az önádörráundplíz
meg a háttérben elbicikliző deventerősz
[fehér özvegy]
hívhatjuk w.w.-nek
azt mondta
reggel sétálni hívott
este koncertre aztán ágyba
attilával hosszú percekig nevettünk rajta
mosolyogtunk zsolttal is a kedvességén
sokáig velünk maradt ha úgy akartuk
várni fog ránk
várni fog − mikor hazaindultunk
megígérte
[a legszebb]
a legszebb kilátásukat tették az ablakba
mire megérkeztünk
kisütötték a napot is
szofi kókuszgolyókkal
evelin sörrel és hellyel
mosolyogtunk mint deventer
paul csendes cigarettáját halllgattuk
zsolttal az erkélyen
mellénk libbent a deventerősz
bereknyár
[a megérkezés]
egyedül a vonaton
mindenkinek idegen
nem értem a vasutastréfát
ő a morcosságom
karcagon csak a késés
a megérkezés odébb volt
utólag persze az a lényeg
letisztít mindent az elme
letisztít − szép szó
csak a tisztaság marad
félhomályban csillogó szemek
a megérkezés öröme
[furcsa]
az asztalon szőlőcukor-tabletták
rumot ittunk
levente szobatársa lettem
nem tudok egész mondatokban
annyi minden és úgy
nem tudom hogy viselkedtem
egy kollégám szerint furcsa vagyok
valószínűleg nem csak szerinte
most nem éreztem
[attila haja]
attila haja elsőre furcsának tűnt
volt persze története
persze hogy volt
de még reggel is furcsának tűnt
aztán megszoktam
ahogy az utat a fürdőig
a berekmosolygást
más mint a deventermosoly
úgy aránylik hozzá
mint deventerőszhöz a bereknyár
[kimondom]
kimondom bereken
a víz hőmérséklete több
mint megfelelő
a beszélgetés és a sör hőmérséklete is
az új arcok is lassan ismerősök lesznek
az unikumos pohár a reflexszerű mozdulatot
imprinting
beállunk a sugár alá fölé
fél szemmel a csajokat
kimondom
bereken
lenni jó
[pászta]
a körbüfében minden nap megfordulunk
általában le is ülünk
néhány lépés a víz
a szem szabadon pásztázhat
félig hivatalból is sokszor objektíven
keresztül látom a szubjektívet
aztán válogatom magamban a képeket
előhívok
néhány emléket talán
a masszírozó vizet
úszás közben a beszélgetést
[egy kis]
evelin hozott egy kis deventert
isszuk a szavait
apám pálinkája kevésnek bizonyul
kezemben fényképezőgép
küzdök a naplemente ellen
aztán feladom
attilát és zsoltot hallgatjuk
ráolvasnak a tűzre
míg megsülnek a szalonnák
zsírsátán és ladabéla is ellobban