2009 tél
Falvai Mátyás
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Falvai Mátyás
A Falvai-frakció
Gyakorlatilag azóta hallgatok jazzt, amióta először elértem a CD-lejátszó on/off-gombját. Ehhez azonban elengedhetetlenül kellett az a körülmény, hogy legyen otthon egy— akkoriban még rendkívüli ritkaságnak számító — CD-lejátszó, és körülbelül egy szekérderéknyi jazz-lemez. Később már felértem a bakelitlejátszóig is, és megtanultam kezelni a kényes szerkezetet, így feltárult előttem az a zenei kincs is, amely édesapám imponálóan gazdag LP-gyűjteményében rejtőzött. El sem tudok képzelni nagyobb fórt a zenei és érzelmi kiművelődés tekintetében, mint amit ez a néhány zenét rejtő tárgy jelentett. Az a tény, hogy egy lakás elengedhetetlen kelléke a zongora, olyan kézenfekvő volt számomra, hogy azt furcsállottam, ha valahol éppenséggel nincs. Első zenei próbálkozásaimat— a nagybátyáméktól karácsonyra kapott, és rejtélyes módon még aznap kámforrá vált kisdob után persze − nagyapám, Kulacs Béla Knézich utcai, ütött-kopott pianínója szenvedte meg. Nagyapám a város sokak által ismert és szeretett zenetanára volt, nyugdíjas éveiben a győrszigeti plébánia kántora, aktív éveiben pedig a győrszentiváni József Attila Énekkar alapító karnagya, amelyet mintegy négy évtizeden át vezetett. Az ő lánya Kulacs Mária, az édesanyám, akinek az esetében már nem volt kérdés a zenei pálya, csak a hangszer volt sokáig bizonytalan. Hegedűn kezdte tanulmányait, végül mégis a nőiesnek éppen nem mondható fagottnál kötött ki: mai napig a Győri Filharmonikus Zenekar művészeként dolgozik.
A család Falvai-ága is elég sok zenésszel büszkélkedhet. Sokan gondolják, hogy Falvai Sándor, a kiváló zongoraművész is rokonunk, ám ez nem így van: csupán a gyakorlatilag jelentés nélküli, magyarított név köt össze bennünket. A Falvaiak ugyanis eredetileg Fuchsok voltak, a család Tatabánya környéki sváboktól és tótoktól származik. Apai nagyapám, Falvai Antal, aki a bánhidai erőmű géplakatosa volt, egyszersmind az erőművi zenekar klarinétosa is, így a hangszerválasztás apám, Falvai József esetében eléggé magától értetődő volt. Apám bátyjának, aki szintén az Antal nevet viseli, a harsona lett a hangszere. A bánhidai és gallai bálokon, esküvőkön gyerekfejjel történő zenélés volt az első igazi iskola életükben. Nehezen hihető, de egy-egy jobban sikerült lagzin szüleik félhavi erőművi fizetését is megkeresték. Apám azonban ennél is fontosabb ambícióról számolt be nekem, amikor pályaválasztásáról faggattam. Elmondása szerint első klarinéttanára volt az ok, hogy klarinétos akart lenni. A tanára az Operaházban játszott, onnan járt le Tatabányára tanítani egy bogárhátúval, ami akkoriban felért egy valóságos csodával, és kétszer ugyanabban az öltönyben nem lehetett látni. Egy bánhidai, naphosszat az utcán bandázó kisgyerek számára ennél vonzóbb példaképet elképzelni sem lehetett volna.
Apám a bátyját követve Győrbe költözött, mikor még alig volt tizennégy, hogy megkezdje tanulmányait a Konzervatóriumban (ma: Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola), ahonnan a győri Zeneművészeti Főiskolára egyenes út vezetett. Még be sem fejezte tanulmányait, amikor Győri Filharmonikus Zenekar alapító tagja lett, azé a zenekaré, amelyet éppen akkor szervezett professzionális zenekarrá Sándor János dirigens. Azóta tagja a zenekarnak, és ebben a minőségében ő az utolsó, aki az eredeti alapító tagok közül még mindig aktív. Ahogy az lenni szokott, a zenekari munka sok házasságot boronál össze, így léptek házasságra szüleim is. Hogy nővérem, Falvai Zsuzsanna kicsi korától a hegedűművészi pályára készült, szinte magától értetődő dolog volt. A győri konzit Svájc követte, a baseli Zeneakadémia, ahonnan hazatérve ő is a Győri Filharmonikusok tagja lett. Rohamosan erősödni kezdett a Falvai-frakció a zenekarban. Mivel az Operaházban harsonásként dolgozó nagybátyám, Falvai Antal a győri filharmonikusoknál is játszott hosszabb-rövidebb ideig, ezért már senki nem kapta fel a fejét egy újabb Falvai érkezésekor: az ő fia, vagyis unokatestvérem, Falvai Márton már évek óta a kürt-szólamot erősíti. Ha nem is gyakran, de előfordulhatott tehát, hogy a Falvaiak százalékos aránya a maguk öt fős jelenlétével egy-egy koncerten aggasztó méreteket öltött. Nagybátyám már nem dolgozik a győrieknél, ugyanakkor a mai napig a Győri Zeneművészeti Főiskola megbecsült harsonatanára. A pedagógiai vonal amúgy is erős a családban: édesanyám ez év májusáig fagott- és furulyatanárként is dolgozott, de nővérem is majd tíz éves oktatói praxist tudhat már háta mögött, édesapám pedig a növendékei által bálványozott, a szülők által nagyra becsült, sikert sikerre halmozó, vérbeli pedagógus.
Falvai József
(klarinétművész, zenetanár)
Született: 1949. augusztus 7-én Bánhidán (ma: Tatabánya). A Győri Zeneművészeti Szakközépiskola, majd a Zeneművészeti Főiskola elvégzése után a frissen alakult Győri Filharmonikus Zenekarhoz került, amelynek máig művésze, az alapító tagok közül az utolsó aktív tagja. 1973 óta zenetanárként is dolgozik, növendékei az utóbbi évtizedekben számos rangos országos zenei versenyt nyertek. Pályáját zenekari művészként és pedagógusként is számos díjjal ismerték el.
Falvai Zsuzsanna
(hegedűművész)
1981-ben született Győrött. A győri Liszt Ferenc Zeneiskola elvégzése után a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, majd 2000 és 2005 között a Musik-Akademie der Stadt Basel növendéke, a Neues Orchester Basel állandó tagja, a Basler Festivalorchester kisegítője. 2005-től a Győri Filharmonikus Zenekar, 2007-től a zürichi ODS-Orchester tagja. A győri vonósnégyes, a Daylight Quartet primáriusa. 1995-2005 között rendszeresen vendégszerepelt Svájcban, Németországban, Ausztriában, Franciaországban és Finnországban. 2009-ben nagyzenekari koncertkörúton vett részt Ennio Morriconével Marokkóban, Kínában, Dél-Koreában, Tajvanon, Olaszországban, Oroszországban, Macedóniában, Lengyelországban.