Az alább közölt számok linkjei kizárólag a http://www.youtube.com-ról, illetve néhány egyéb legálisan működő tárhelyről származnak. A szerzői jogviszony és egyéb jogi kérdések tekintetében az adott oldal tartozik felelősséggel. A Spanyolnátha a belinkelt zenék, illetve videók tartalmáért, minőségéért nem vállal felelősséget.


A Rap és alműfajai

Hip Hop (aka Rap) – a kezdetek
A Hip Hop több volt, mint egyszerűen egy új zenei műfaj, egy egész kulturális mozgalom épült fel köré az 1970-es évek legelejétől. A mozgalom kiindulási helye New York City, azon belül is Bronx, ahol elsősorban afro-amerikai és a latin gyökerekből táplálkozva hamarosan egy életérzéssé, új viselkedési formává nőtte ki magát.
A Hip Hop utcáról utcára terjedt és nemcsak a zenei életre volt kihatással, új öltözködési divatot teremtett, egy komplett táncstílust inspirált, a break táncot és feltámasztotta a pompeii és a római falfestészet rítusait, a graffitit.
A Hip Hop négy fontos hozadéka a kultúrában: az MC (a rapper) legitimizálása, bevonása a zenekészítés folyamatába; a Disc Jokey addig ismert szerepkörének átértelmezése (számrészletek /breaks/ ismétlődő lejátszása, keverése) (az első, aki a „disc jokey” megnevezést használta, Walter Winchell volt 1935-ben. Martin Block rádiós bemondót nevezte így egy show-jáért, amit ő Make Believe Ballroom-nak /nem szöveghű fordításban: Mintha a bálteremben lennénk/ hívott és a híres esemény a Lindbergh gyermek elrablása és megölése volt (1932). Miközben mindenki az ügy további fejleményeire várt, Block a lemezjátszókon ügyeskedve igyekezett visszaadni az érzést, mintha a közönség épp egy bálteremben lenne, ahol a zenekar szünet nélkül játssza a slágereket.) A harmadik a break tánc (breakdance, breaking, b-boying, b-girling), az utcai tánc, melyet elsősorban az „utcai” DJ-k által kevert melódia és ének nélküli ritmusokra (breakdown sessions vagy breaks) jártak. (A break tánc egy változatát (robot dance) először Michael Jackson mutatta be a televízióban 1974-ben.)
Talán nem meglepő, hogy először a Bronx utcáin lődörgő bandák (gangs) közt vált népszerűvé, ott, ahol a piti bűnözés mellett a jó ritmusérzékkel megáldott afro-amerikai, jamaikai srácok gyakorolták a rappelést (rímekbe szedjék mindennapjaikat). És ahol a randalír és a boltkifosztás közt jutott idő a falfirkálásra, művészi önkifejezés gyakorlására is. A negyedik hozadék a graffiti volt.
„You gotta, slop bop, flip flop, hip hop, all around…” – a hip a fekete szlengben nagyjából az 1900-as évek legeleje óta azt jelentette: (jól) informált. A hip és a hop együtt először a The Dovells nevű pop banda egyik számában hangzott el 1963-ban (a szám címe You Can’t Sit Down volt) és persze a táncolásra utalt.
A Hip Hop mostani jelentését a The Universal Zulu Station nevű formációnak köszönheti. Kitalálója és alapítója Afrika Bambaataa volt, aki csapatát az „international Hip Hop awareness” (nemzetközi hip hop életérzés) szellemében hívta életre. Ami persze sok mindent takart, de többek közt utalt a „pozitív élet(érzés)re” – ahogy Lovebug Starsky egyik kislemezén (The Positive Life) ezt ki is fejti. Míg a ’70-es években a „kívülállók” Disco Rap-nek hívták ezt a stílust, már több dj (pl. Dj Hollywood, Keith Cowboy) használni kezdte ezt a terminust a fellépésein. (Állítólag Keith úgy használta a Hip Hop-Hip Hop szósort, mintha a katonai menetelést utánozná.) Később sorra vették át és használták mások is, ahogy például a Rapper’s Delight elején is hallható a The Sugarhill Gang-től vagy a Superrappin’-ben Grandmaster Flash-től (1979).

Rövid áttekintés

1970-től kezdve néhány dj, Dj Kool Herc, Afrika Bambaataa és Grandmaster Flash forradalmasították a hanglemezlejátszást, amikor 2 lejátszón párhuzamosan cserélték és keverték a zenét, hogy ezáltal ritmikus és folyamatos zenei élményt nyújthassanak a közönségüknek. Kool Herc volt az első, aki ezt a technikát alkalmazta. Grandmaster Flash tökéletesítette és kiegészítette mindezt és kidolgozta az úgynevezett Quick Mix Technique eljárást (Gyors átkeverő technika), ami azon túl, hogy a breaks hosszának megduplázása volt, mivel 2 példányt használt fel ugyanabból az albumból, kiegészült a cutting-gal (a két lemezjátszó közti gyors váltás a keverőpotméter segítségével) és a scratching-gel (a hanglemez kézzel való ritmikus előre-hátra mozgatása a tű alatt). Ez a technika egyébként a Turntablism (Turntable = lemezjátszó) előképe is. Nem sokkal később Afrika Bambaataa használt először a lemezjátszók mellett szintetizárot is és ezzel nagy része volt az Electro létrejöttében.
Bambaataa 1977-től (amikor Disco King Mario, Bronx egyik felkapott dj-je, kölcsönadta neki a felszerelését) úgynevezett block partikat kezdett szervezni, ahol a környékbeli srácok és csajok összegyűltek, breakeltek, rappeltek, iszogattak, mulattak. Ezek a partik nagy népszerűségre tettek szert akkoriban, KRS-One így énekel erről: „Power from a street light made the place dark. But yo, they didn’t care, they turned it out.” (Ha a fények kihunynak, az utca sötétbe vész. De mégis, kit érdekel, csak mi voltunk, semmi vész! /szabad fordítás/)
A ’80-as évek újabb fordulatot hozott a Hip Hopban. (Az aranykor sokak szerint 1986 és 1993 közöttre tehető.) A legfontosabb talán az volt, hogy az évtized elejétől kezdték szélesebb körben Hip Hoppereknek hívni a mozgalom résztvevőit, a zenészeket; a zenét pedig értelemszerűen Hip Hopnak. 1984-ben Jazzy Jay és Rick Rubin összehozta a Def Jam Recordingst, aminek első kislemez sikere az It’s Yours volt T La Rock és Jazzy Jay-től. Jay a ’70-es évek közepén csatlakozott a Universal Zulu Stationhoz, ahol Bambaataa-val együtt zenélt. A partik során elkerülhetetlenül összeismerkedett szinte minden fontosabb arccal, aki dj-zett, rappelt (MC-zett). Producerként megpróbálta felkarolni és népszerűsíteni az utca zenészeit. A kiadó 1986-ban megjelentette Bambaataa és Soulsonic Force old school rap albumát, a Planet Rock: The Albumot, amire a Hip Hop mellett jó pár Electro nóta is felkerült. A mérföldes sláger, a Planet Rock az első Hip Hop slágerek egyike és érdekessége, hogy az elkészítésénél felhasznált nóták közt ott van a Trans Europe Express a Krafwerktől, aztán néhány részlet Captain Skyy-tól és Ennio Moricone-től.
A Def Jam Recordings olyan Hip Hoppereket adott ki többek közt, mint Diamon D, Fat Joe, Brand Nubian, A Tribe Called Quest.
2001-ben Jazzy Jay közreműködött egy dokumentumfilmben, ami a Turntablism-ről (és a lemezjátszók első zsokéiról) szól és a címe: Scratch. (A scratch-elést 1977-ben Grandwizard Theodore találta fel és szabadalmasította:).)
A ’80-as évek másik izgalmas Hip Hop-fordulata a beatbox (az „ötödik elem”), más néven vocal percussion (hang-szeres). Az előadó hangképzőszerveit használva különféle ritmusokat „csal” ki a szájából, gyakran egy komplett groove-ot, ahol hangjával pl. a basszusgitár szólamát is imitálja, miközben „szájdobol”. A legjellemzőbb és egyben a legszimplább hangsor, amit a beatboxos ritmizál, a „bumm-csikk-bumm-bumm-csikk”, ami egy ütem hosszú és a bumm a mély (basszus) dob, a csikk pedig a pergő megfelelője:).
1980-ban Barry B használja először ezt a terminust Doug E. Fresh, Biz Markie és Buffy (a Fat Boys-ból) produkcióira. Buffy tökéletesítette a beatboxot, magát a szót egyébként az első generációs dobgépek (drum machines) szinonímájaként használták.
Manapság többek közt Rahzel, aztán a „Human Orchestra” Kenny Muhammad, Roxorloops (Belgium), Joel Turner (Ausztrália), Poizunus, Tom Thumb, Faith SFX stb. A 2005-ös Leipzigben megrendezett Beatbox világbajnokságon Joel Turner vitte el a pálmát.

Jellemző példák:
> Sugarhill Gang — Rapper's Delight
> Grandmaster Flash & The Furious Five — The Message
> Erik B & Rakim — I Know You Got Soul
> Run DMC — King of Rock
> Kurtis Blow — Breaks
> Ultramagnetic MC's — Give The Drummer Some
> Maestro Fresh Wes — Let Your Backbone Slide


A Hip Hop további története az alműfajok létrejöttének és fejlődésének itt következő leírásával követhető nyomon. Ahogy látni fogjuk, a határok folyton-folyvást elmosódnak és átjárhatók. Az alműfajok néhány esetben köthetők előadókhoz és kiadókhoz, de többször csak albumokhoz vagy nótákhoz. A rapperek és a dj-k több stílusban alkottak, sokszor egy név felmerül több stílus, alműfaj keletkezésénél, népszerűsítésénél is.


East Coast (Rap)
A javarészt a Def Jam Recordings köré szerveződött zenész közeg egy része a „nagy öregekből” állt, hiszen pl. Afrika Bambaataa is adott itt ki lemezt. Mégis a ’80-as évek mentén alakult ki ez az irányzat, akkortájt, amikor Biz Markie, Slick Rick (La Di Da Di nótájával vált népszerűvé, amit ’85-ben adtak ki, és az egyik legnépszerűbb albuma, a The Great Adventures of Slick Rick, melyen többek közt Black Star, Everlast, Tricky Nearly God formációja és Snoop Doggy Dog is feltűnt), aztán Big Daddy Kane, The Fat Boys és az EPMD is egymás után adta ki „világot rengető” Hip Hop lemezeiket.
Kurtis Blow, LL Cool J és főképp a Run DMC voltak az elsők, akik legitimizálták az East Coast-ot és egyben populárissá tették. Ki ne emlékezne ezekre a nótákra: Beastie Boys (You Gotta) Fight For Your Right (To Party), Run DMC with Aerosmith Walk This Way?
Az East Coast rapperei témától függetlenül főleg a szójátékokra, a kreatív szövegekre élezték ki a figyelmüket, kevés káromkodással (ha volt egyáltalán). Más szóval a klasszikus erőszakmentes vonulatot képviselték, s még a Public Enemy, az első militarista, politizáló rap banda, élén Chuck D haverjával, Flava Flav-val, sem volt olyan agresszív a szövegeiben, mint ahogy azt hinnénk.
És hát ki ne jött volna a keleti oldalról, barátaim? Kit ne szállt volna meg az „international Hip Hop awareness” szelleme? Még a második, aztán a harmadik nemzedék is a ’90-es években tagadhatatlanul a nagy öregek fogatlan vigyorán nevelkedett!

Jellemző példák:
> Biz Markie — Vapors
> Slick Rick — Mona Lisa
> Public Enemy — Fight The Power (Long Version, Uncensored)
> LL Cool J — Mama Said Knock You Out
> DJ Jazzy Jeff & The Fresh Prince — Parents Just Don't Understand
> Young MC — Bust A Move


West Coast (Rap)
Konfrontál és erőszakos, keményebb, karakánabb (mert ez szép szó) és dühösebb az East Coast-nál. Érted? Californiában már a ’80-as években is mérgesek voltak valamire az ottani afro-amerikai közösségek. Mert ott meleg van? A Death Valley is ott van, az igaz.
A West Coast zenészei élőben nyomulnak, utálják a gépeket, utálják a samplinget (East Coast style), a szintiket (a déliek miért szeretik?), a legtöbb korai nyugati oldali rap muzsikában basszusgitár, zongora, jazz gitár (vagy elektromos) és persze az elengedhetetlen MiniMoog (Mér’, az nem szinti?) (ami azt a magas fütyülésszerű hangot adja ki magából) szerepel.
Az úttörők: Ice T (beceneve O. G., original gangsta, művésznevét pedig Iceberg Slim után választotta, aki jó híres strici volt) New Jersey-ből. Első albuma ’87-ben Rhyme Pays címmel jött ki a Sire Records-nál. Aztán: Niggaz with Attitude (N. W. A.) – alapítói a Los Angeles-i drogdíler Eazy-E, Dr. Dre (maga az isten?), Ice Cube, Dj Yella, Arabian Prince és MC Ren. Jó kis csapat. Második albumukat (Straight Outta Compton, 1988) a Gangsta Rap kezdeteként aposztrofálják és a Rolling Stone magazin beválasztotta őket a 100 leghíresebb előadó közé.
Még 1987-ben Eazy-E a los angelesi Ruthless Records megalapításával a Gangsta Rap előfutáraként olyan lemezeket adott ki, mint pl. az N. W. A. and the Posse (’87) és a Straight Outta Compton, ami 3-szoros platina lemez lett. J. J. Fad, The D. O. C., Abowe The Law, Jimmy Z, MC Ren, Bone Thugs-n-Harmony… A kiadó még ma is sikeresen működik, tavaly például egy Bone Thugs album jött ki náluk. Na de vissza a ’80-as évekhez:
Dr. Dre már akkor nagy szervező hírében állt. Ő intézte a Sir Jinx és Ice Cube által fémjelzett Cru In Action (C. I. A.) fellépéseit, s ő maga is egy Hip Hop-csapat, a World Class Wreckin’ Cru tagja volt. Persze a C. I. A. ’87-ben fel is oszlott, amikor Ice Cube Dr. Dre-vel karöltve csatlakozott az N. W. A.-hez. Vóóó, el lehet veszni a részletekben!! Az bizonyos, hogy Dr. Dre elég sok mindent „kézben tartott” közvetve vagy közvetlenül. A californiai Comptonban született legény már ’91-ban kiadót csinált (Death Row Records) Suge Knight-tal, ahol olyan nevek fordultak meg, mint Tupac Shakur, Left-Eye, Snoop Doggy Dog és a Tha Dogg Pound (Kurupttal és Daz Dillingerrel). 1996-ban Dre kivált a Death Row-ból és megcsinálta az Aftermath Entertainment labelt (a Universal partnereként és az Interscope Records-zal, mint forgalmazóval), ahol aztán a The Firm egyetlen és megismételhetetlen albumával (ami egy alkalmi szuperprojekt olyan nevekkel, mint AZ, Foxy Brown, Nas, Nature) bebiztosította a sikert.
A West Coast, mint látjuk is, szorosan összeforrt a Gangsta Rap és a G-Funk történetével. A fentebb említett néhány kiadó és a hozzájuk kapcsolódó nagy nevek határozták meg akkoriban a nyugati oldali Hip Hop-útját, de az East Coast-tal való állandó versengés is sokat „segített” a kultúrmozgalom állandó szellemi frissen tartásában.

East Coast vs. West Coast
Míg a harc (mert szó szerint véres harcról kell beszélnünk) első szószólója az N. W. A. volt, a botrányt ’94-ben az a 2Pac robbantotta ki (akarva-akaratlanul), aki épp 3. lemezére készült (Me Against the World). Akkor lőtték meg (állítólagos) fegyveres rablók, amikor az egyik new york-i stúdióban járt lobbizni a lemez miatt, ott, ahol (akkor még) barátja, Notorious B. I. G. is felvételeket készített. A rendőrségi kihallgatáson aztán 2Pac megvádolta B. I. G.-t és Puff Daddy-t is, hogy szerinte ők akarták eltenni láb alól (esetleg csak egyikük). Na ez persze elég volt a gyújtózsinór begyújtásához. Az East Coast-on üzemelő Bad Boy Entertainment (Puff Daddy tulajdona) és a West Coast-i Death Row Records (Suge Knight) közt éleződő nézeteltérést több „véresszájú” album igazolja mindkét részről. A harc végét 2Pac brutális meggyilkolása jelentette ’96-ban Vegasban. A közvélemény B. I. G.-t gyanúsította, akit hat hónappal később lelőtték Los Angelesben, fekete pontot téve az ügy végére.

Jellemző példák:
> NWA — Straight Outta Compton
> Ice T — Money Power Women
> Eazy E — Hit The Hooker
> Cypress Hill — Insane in the Brain
> Ice Cube — Wicked
> Xzibit — Front 2 Back


G-Funk (aka West Coast Gangsta Rap)
A G-Funk a ’90-es évek legelején vitathatatlanul minden idők legjobb Hip Hop időszaka volt. Dr. Dre találta ki, hát persze!, amikor kivált az N. W. A.-ból és Suge Knight-tal megcsinálta a Death Row-t. És hozzá kell tenni, hogy ő nyilvánította halottnak is ’96-ban, amikor Knight börtönbe vonult gengszterkedés miatt.
A west coast-i G-Funk koronázatlan királya pedig ki lenne más: Snoop Doggy Dogg!
2Pac, Dr. Dre, Above the Law, The Dogg Pound, Thug Life, Coolio, Kurupt… mind-mind a West Coast szókimondó szövegein és erőszakos zenéjén nőttek fel, de a G-Funk mégsem ilyen. Semmi erőlködés, semmi felesleges mozdulat, semmi feszülés. Ugyanakkor dallamosabb, több benne a melodikus vokál, általában a melódia.
És az „izz”, amit a spanyolos akcentussal rappelők minden egyes szó első betűje mögé ejtenek vagy néha a szavak legvégén:). Figyeljétek majd meg! Igazán passzol a muzsikához, ami jó vastag (phat, nem csupán fat), lassú, valami ködös funk-érzéssel telített. Csak visszatértek azok a szintetizátorok, ugye! És kevesebb a sampling.
2Pac és Eazy-E halálával, Knight bebörtönzésével és Dr. Dre kiválásával a Death Row-ból a korszak véget ért. Persze ott volt és van még Snoop Dogg, aki ’98-ban már áthorgonyzott a No Limit Recordshoz és azóta több kiadónál jelent meg albuma (2008 első harmadában jön ki 9. stúdióalbuma Ego Trippin’ címmel). Talán az utolsó függőlegesen álló zászlaja ennek az alműfajnak…

Jellemző példák:
> Dr. Dre ft. Snoop Dogg — Fuck wit Dre Day
> Snoop Doggy Dogg — Who Am I? (What's My Name?)
> 2Pac — California Love
> Above The Law — Black Superman
> Tha Dogg Pound — Cali Iz Active
> Thug Life — Pour Out A Little Liquor
> Coolio — Fantastic voyage
> Kurupt — Neva Gonna Give It Up


Gangsta Rap (aka Hardcore Rap)
A ’90-es évek közepén járunk. Az East Coast rapperek nem felejtették el a West Coast erejét és dühét, és megbarátkoztak a déliek (Dirty South Rap) szexorientált szövegeivel is. A Gangsta Rap valahol e 3 között helyezkedik el, egyfajta egészséges (egészségtelen?) szintézis Puff Daddy Bad Boy Recordsának falai közt.
De mondjuk meg őszintén, kit érdekelnek a szövegek, kit érdekel a zene, ha tele a buksza? A mára kommerciálissá váló gengszter-szövegelés mögött kemény pénzek folytak marokról marokra. Igen, hardcore-abb vagyok nálad, igen mocskosabb szájú! Igen, de nekem több kocsim van meg kettővel több házam is, úgyhogy bekaphatod! Buzikám!
A népszerűség = lemezeladás, az amerikai nép becsült lélekszáma 303 350 000! Na, csak eladunk pár ezret, haver! Akármekkora lúzerek is vagyunk, meggazdagszunk. Úgyhogy vegyél valami magnumot, de gyorsan, lehetőleg aranyból legyen ám!
A Gangsta Rap-et Dr. Dre tette igazán populárissá (ki más) a The Cronic albummal 1992-ben. De a magok már sokkal előbb el lettek ültetve, a doktor csupán addig öntözte, amíg az frankó kis növénnyé érett és pénzt termesztett.
A magok: a philadelphiai MC Schoolly D ’84-es Gangster Boogie nótája először szólt nyíltan a gengszterkedésről. Egy évvel később a P. S. K. (Park Side Killers) című számának szövegében „pisztolyát egy másik gengszter fejének szegezi”. Pijonyér volt!
Ice T 6 n the Mornin című száma ’87-ben az első Gangsta Rap dal. Abban az évben jött ki az első gengszter albuma Rhyme Pays címmel.
A Boogie Down Production nevű banda ’86-ban alakult, a trió KRS-One, D Nice és Scott La Rock összeállásával. Sajnos egy évre rá, első albumuk (Criminal Minded) megjelente után La Rock-ot megölték. (Boogie Down Bronx egyik neve.) A zenéjük a Dancehall Reggae és a Hip Hop fúziójából született, nagyjából ez a Gangsta Rap zenei alapja is.
A Beastie Boys volt az elsők egyike, akik magukat gengsztereknek nevezték és nyíltan beszéltek szövegeikben az erőszakról, a drogokról és az alkoholról. A Rolling Stone magazin szerint ’86-os Licence to Ill albumuk annyi fegyverről, drogról és szexről beszél, hogy mérföldkőnek kell tekinteni a Gangsta Rap kapcsán. A Paul’s Boutique ’89-ből hasonló témákról szól: Car Thief, Looking Down the Barrel of a Gun, High-Plains Drifter stb.
N. W. A. dettó.
Más bandák, például a Run DMC szintén segítették népszerűvé tenni ezt a műfajt, ők voltak az elsők (jó sok első volt), akik „gengszteresen” (gang-like) öltözködtek. Kool G Rap és Rakim hatással volt többek közt Ice Cube-ra és Nas-ra, de Big Daddy Kane, Slick Rick, LL Cool J, az EPMD és a Public Enemy szintén kiharapták a maguk szeletét a tortából.

Jellemző példák:
> Wu-Tang Clan — Triumph
> Notorious B.I.G. — Big Poppa
> Method Man ft. Busta Rhymes — What's Happenin'
> Obie Trice feat. Busta Rhymes — Oh!
> Nas — Every Ghetto
> DMX — Fuckin' Wit D
> Busta Rhymes — Code of the Streets


Turntablism (aka Scratching)
Az ötlet, hogy egy (bakelit)lemezt menet közben meg lehet állítani, visszatekerni, oda-vissza huzingálni, Grandwizard Theodore-tól származik, aki 1977-ben, miután véletlenül felfedezte, használni kezdte a fellépésein. Persze rajta kívül más „nagy Hip Hop-öregek” is hamar elsajátították és éltek vele, pl. Grandmaster Flash, aki a dj-technika részeként tökéletesítgette tovább.
Mindamellett a terminust 1994-ben Dj Supreme mondta elsőként(?) azokra a dj-kre, akik nem csak simán lejátsszák és keverik a lemezeket, hanem külön hangszerként kezelik a lemezjátszót és játszanak a ráhelyezett bakeliteken. És így igaz, őket nem dj-knek illik nevezni, hanem turntablist-eknek (a turntable = lemezjátszó), vagy egyszerűen Lemezisteneknek!
A lemezjátszóval való kísérletezés előfutárai közt említenünk kell a már az 1930-as! években is ténykedő Musique Concrete alkotókat (pl. John Cage, Pierre Schaeffer). Cage 1939-es Imaginary Landscape című műve 2 variálható sebességű lemezjátszóval készült, a lemezeken pedig különböző frekvenciákat, egy zongora és egy cintányér hangjait rögzítette.
Az 1968-as azonos című debüt lemezén a Creedence Clearwater Revival használ egy úgynevezett backspin (visszapörgetés – a lemezt az ellentétes irányba húzzák, ezáltal visszafelé szól) effektet a Walk on the Water dalban.
A történet szerint a fiatal Grandwizard Theodore (Flash tanítványa, gyakornoka), amikor zenehallgatás közben a mamája átkiáltott neki a másik szobából, ő a kezével állította meg a lemezt (a kis Herkules) és hip hop, felfedezte a szkreccset. Aztán Grandmasterrel együtt dolgozták ki a technikát és nem sokkal később kiálltak vele a közönség elé is.
Grand Mixer DXT (D.ST egyébként Manhattan egyik utcáját, a Delancey street-et jelenti, ebből ered a betűszó) ekkortájt szintén a szkreccsel kísérletezett, ő már két lemezt használt, melyek különböző sebességen futottak (vagyis feljebb pitch-elte az egyiket /pitch = hangmagasság/) és így keverte össze a két ritmust. DXT Herbie Hancock Rockit nótájában is feltűnik. Továbbá őt tartják az elsőnek, aki nemcsak break-eket, hanem a vokált és más zenei részleteket is használt a szkreccseléshez.
A scratch a ’80-as években szerves része lett a Hip Hopnak, egy magára valamit adó lemezen megszokottá vált a feltűnése. Talán a legismertebb formáció, akik a scratch-et előszeretettel alkalmazták, az a Run DMC volt, ahol Jam Master Jay két MC alá is lemezelt egyszerre. Grandmaster Flash Wheels of Steel-je vagy West Street Mob Break Dancin’ – Electric Boogie-ja vagy DJ Code Money játéka Schooly D nótáin is azt bizonyítja, hogy a technika elterjedt és használni kezdték.
Később Philadelphia is bekapcsolódott a lemezjátszózásba. Dj Sinbad, Dj Cash Money és Dj Jazzy Jeff játékában jellemző volt a fader ki/bekapcsolása, így a tű alatt áthaladó zenét még tovább vagdalták, szünetek ritmikus beépítésével. A ritmusok, groove-ok (break-ek) mellett ők is vokálrészleteket, szólamokat szabdaltak át kényük-kedvük szerint.
Egyesek szerint Dj Supreme helyett Dj Disk (az Invisibl Skrach Piklz-ből) volt az első, aki a ’90-es évek legelején truntablist-nak nevezte Dj Babu-t (Beat Junkies dj-je, de sokan a Dilated People 3. tagjaként ismerik) (Babu közreműködött többek közt a Linking Park Reanimation albumán is, bár ennek semmi köze a fentiekhez:)).
Szóval a ’90-es években a Hip Hop aranykora után forradalmasították a scratchinget is. Innen nevezhetjük joggal Turntablism-nek ezt az alműfajt (mivel már ők magukat is annak nevezték). Na de az is igaz, hogy a műfajológusok az elnevezést időben visszafelé is értik!
Dj Shadow, az instrumental Hip Hop egyik nagy egyénisége. Na igen, ő egy prominens figura! Endtroducing… címmel ő készítette el 1996-ban az első teljes egészében samplingelt (vagyis mintavételezéssel készült és nem „élő” muzsikából álló) albumot, ezzel be is került a Guinness Book-ba! Csak adaléknak: egy Akai MPC60 12bit sampling dobgépet használt. Hatással volt (a philadelphiai) Diplo és RJD2 munkásságára, előbbi a Crunk, a Dirty South Rap, a Miami Bass felé, utóbbi az Electronica és a rockosabb vizek felé tendált.
Dj Spooky, az experimentális trip-hopper szintén Shadow nyomdokain kezdte, de korán kísérletezésbe fogott és átnyargalt/nyergelt a Trip Hop (Illbient?, én ilyet nem mondtam!) lassú, elszállós témáihoz.
Mix Master Mike, aki alapítója volt az Invisibl Skratch Piklz-nek (a Turntablism nagy úttörői, 1989-ben debütáltak a Shadow of the Prohpet-tal), még most is aktív és tevékeny részese volt (vagy még az) többek közt a Beastie Boys, a Cut Chemist és Dj Nu-Mark (aki szintén virtuóz turntablista hírében áll) csapatainak.
Az Invisibl Skratch Piklz-ben olyan nevek fordultak meg Mix Masteren kívül, mint Q-bert, Dj Apollo, később pedig csatlakozott hozzájuk Dj Disk, Shortkut, Dj Flare, Yogafrog, D-Styles. A csapat a Skratchcon 2000-en szkreccselt utoljára San Francisco-ban.
Manapság a Visual Turntablism (aka Video Turntablism) hódít, ez talán a lemezjátszózás 3. generációs változata.

Jellemző példák:
> DJ Q-Bert & D-Styles — Razorblade Alcohole Slide
> Mix Master Mike — „Lesson”
> Kid Koala — Fender Bender
> Cut Chemist — The Periodic Table


Progressive Hop (aka Underground Hip Hop, Alternative Hip Hop)
Az igazán kézzelfogható különbség a mainstream rap és az underground rap közt, hogy míg az első ünnepli, dicsőíti a devianciát, a bűnözést és a törvényenkívüliséget, addig az utóbbit mindez hidegen hagyja. Ugyanúgy, ahogy a tonnaszámra kiadott és játszott mainstream rap iránt is érdektelen marad. (Persze ez a zenei élet minden területén fellelhető viselkedési sablon: csak nézzük meg, hogyan reagál az Indie az egyetemleges rockzenére vagy épp Sasha, amikor a tévében épp Oekenfoldot sztárolják.)
Valamiképp mégis jobb érzés megválni a túlzó dizájntól, a fellengzős gesztusoktól, a pénz és a luxus dicsőítésétől, és egyszerűen csak rappelni bármiről, legyen az ősi mitológia, képregények, vagy épp valami kaja.
A Progressive Hop igyekszik szabadulni a tradicionális szereotípiáktól (mint gengszter, hardcore, pénz) és persze a parti rap-től. Megpróbál valami elmosódott kompromisszumot kötni a Hip Hop és egyéb műfajok közt (pl. pop, rock, jazz, soul, reggae).
A ’90-es évek második felében néhány kiadó, mint a Rawkus Records (Mos Def és Talib Kweli sikereiket ennek köszönhetik). Eleinte a House és a Drum & Bass felől próbált betörni a piacra, de később Hip Hoppal kezdett el foglalkozni és igazi sikereit ekkortájt érte el. Ki ne ismerné a Jurassic Five, Black Star, The Roots, De La Soul vagy Dead Prez nótáit, melyet sokan a mai napig szívesen feltesznek, már ha nem mp3-ban van csak meg.
Magát az alműfajt (talán) először Arrested Development, Basehead és a The Disposable Heroes of Hiphoprisy jegyzi (legalábbis Stephen Rodrick, Hip Hop Flop cikke szerint, 1995).
A Smokin’ Grooves Tour 1996-ban szépen bemutatta, hogy pontosan mit is jelent ez az alműfaj, hogyan is talál középutat a mainstream és az erőszakosabb Hip Hop közt. Ezen a turnén többek közt a Cypress Hill, A Tribe Called Quest, The Fugees és Busta Rhymes is részt vett. Ők valahogy nem férnek be a Gangsta Rap dobozába.
A Hip Hop progresszív vonulata máshol, például Latin Amerikában is követőkre talált, a mai napig népszerű csapat többek közt a kubai The Orishas és puerto ricói Calle 13.

Jellemző példák:
> Black Eyed Peas — Empire
> Swollen Members — Deep End
> Del The Funky Homosapien — Mistadobalina
> Deep Puddle Dynamics — Rainmen
> A Tribe Called Quest — Midnight
> Eyedea and Slug — Radio Show Freestyle
> The Disposable Heroes of Hiphoprisy — Televison


Abstract Hip Hop (aka Experimental Hip Hop)
Már nem is progresszív, már azon is túl van. Az Abstract Hip Hop teljesen szakít a Gangsta Rap „kispolgári” érzelemvilágával (büdös szomszédok, kéne még pénz, szevasz, tesó, gyere, lépjünk el valami cuccért!) és valahová a szellemi sík magasztos magasságába helyezi a mércét. Már a Turntablism megjelenésekor látszott, hogy néhány dj többre hivatott, minthogy éjjel-nappal csak lemezeket cserélgessen az MC-k árnyékában. A Rap oldalágán továbbfejlődő, szinte már avantgarde szellemiségű lemezjátszózás a ’90-es évek közepére letisztult, lenyugodott és szépen elhullajtotta progresszivitását is.
A gyakorta szövegnélküli (Instrumental), szinte már Trip Hop-os (a bristoli Trip Hop alműfajról a Downtempo fejezetben olvashattok majd) finomságú zenei struktúrák a spiritualizmus felé nyitják meg az elmét. Gyakran és szeretettel használnak benne jazz-elemeket, zajokkal és nagy téreffektekkel (reverberation) apellálnak.
A szövegek is ennek szellemében születnek, az elszigeteltség, a szociális és egzisztenciális problémákat feszegetnek.
Egyúttal az Abstract Hip Hop populáris, azt a határsávot választotta, ahol a lemezjátszózsonglőrködés és a samplingek találkoznak a könnyed, befogadható dallamvilággal.
Az Abstract Hip Hop melegágya a londoni/montreali Ninja Tune label, amit még 1991-ben alapította Matt Black és Coldcut (Jonathan More). Az Abstract-on kívül persze Chillout, Nu Jazz és Drum and Bass muzsikákkal is foglalkozik.

Jellemző példák:
> Cold Cut — Timber
> REWIND @ Cactus Club with dj food vs dk —
> Dj Vadim and Blu Rum 13 — It`s Obvious
> Blockhead — Triptych part 3
> Hexstatic — Ninja Tune


Az Electro és alműfajai

Electro (aka Electropop, Robot Pop, Technopop)
A Kraftwerk fedezte fel még 1971-ben és rögtön szabadalmasította. 1981-ben a Hip Hop egyszerűen elrabolta (Afrika Bambaataa neve ismerős?). 1991-ig aztán el is feledkezett mindenki róla, mígnem valahogy előkerült, kipofozták, felhizlalták és 2001-ben Héj, valaki emlékszik még a Kraftwerkre?-kiáltással ontani kezdték az Electro-albumokat világszerte. Na, ez a története.
Az Electro egy elektronikus válfaja a Hip Hopnak és félig átmenetet képez a House felé, hiszen sokat merít a korabeli Funk lemezek zenei világából. Jellemzője a vocoder használata és egyéb elektronikusan eltorzított hangok. Az Electro hangzást elsősorban a dobgépek szolgáltatták (az első programozható 1975-ben látott napvilágot, ez volt a PaiA), mígnem megjelent a Roland TR-808 (1980), amitől mindenki begerjedt a zenei világban és gyakorlatilag máig sok zenében hívják segítségül.
Az Electro kifejezetten „sci-fi” hangzásvilágát a szintetizátor kreálta riffek és a hangeffektek (reverb, chorus, delay és phaser) közösen adják.
Az Electro „klasszikus” ágát a Cutting Records kiadványai fémjelzik, az első közülük Hashim Al-Naafiysh (The Soul) című lemeze volt 1983-ban és Bambaataa isnpirálta.
Detroitban párhuzamosan fejlődött a Cybotron, Planet Patrol, Newcleus, Mantronix zenéi által meghatározott és Techno, Ghettotech-hangzás felé tendáló vonal.
Los Angelesben többek közt Egyptian Lover, Arabian Prince, a World Class Wreckin’ Cru nyergelt át és lovagolta meg az Electro-t. Ők a West Coast hangzásából indultak ki és út közben elfordultak a Miami Bass szcéna felé.

Jellemző példák:
> Kraftwerk — Radioactivity
> Afrika Bambaataa — Planet Rock
> Freestyle — It´s Automatic
> Mantronix – Bassline
> Herbie Hancock – Rockit
> Jonzun Crew — Pack Jam
> Newcleus — Jam On It


Electro Funk
Dr. Dre eldugott pénzesládikája? Na csak, mert neki mindenben benne úszott a keze. Az Electro „house-osabb” változata, gyakorlatilag kevésben különbözik nagytestvérétől, az Electro-tól, mégis jóval közelebb áll a Funk-hoz. A kora ’80-as években jellemzően Zapp és Roger gyártott ilyesmi nótákat, de Thomas Bangalter (a French House nagy tudora) is evett a tányérból.
A beszélő dobozok, a vocoder minden ősatyja is itt bujkál valahol!
A muzsika inkább funkos, az ütem nem szinkópás lüktetésű, már-már 4/4-es (nem House ez véletlenül?) és ott vannak azok a jó öreg szintetizátorok is!

Jellemző példák:
> Zapp & Roger — More Bounce To The Ounce
> George Clinton — Atomic Dog
> One Way — Cutie Pie
> Laid Back — White Horse
> Roger— So Ruff, So Tuff
> Edwin Birdsong — Cola Bottle Baby
> Vaughn Mason & Crew — Bounce, Rock, Skate, Roll


Freestyle (aka Electro Dance)
Újabb átmenet, ezúttal a Breakbeat és a House (ezen belül is a Disco, a Synthpop és a Techno Dance különböző arányban) között. A dátum a ’80-as évek legvége. A dallamos, vokálorientált hangzásvilágot (house) tört ütemekkel tálalják, igaz, nem sok fantáziát belefeccolva az alkotási fázisba (a nóták 90 százaléka az Afrika Bambaataa Planet Rock című slágerének groove-ját használja). Sajnos legtöbb esetben pont az is a hibája, amit az előnyének szántak, tudniillik a tört ütemeket kedvelők körét célozták meg ezzel a fúzióval, de meg szerették volna tartani a 4/4-re bukó diszkósokat is. Az eredmény: nem olyan ütős, mint egy jó house és nem olyan kifinomult, mint egy jó break. Persze a popélet elitje így is sokat tanult (nyúlt) belőle a ’90-es években és bőven profitált is, ha csak Madonnára, a Spice Girlsre, az N’Syncre, vagy a Backstreet Boysra gondolunk.

Jellemző példák:
> The Cover Girls — My Heart Skips A Beat
> Lil Suzy — Take Me In Your Arms
> Jocelyn Enriquez — A Little Bit Of Ecstasy
> Shannon — Let The Music Play


Techno Dance (aka Techno)
A klasszikus house zene új fordulatot vett a ’90-es években Európában is, amikor a producerek szakítottak a diszkóval és valami trendibb, „maibb” popzene felé terelték a hallgatóságot. Vettek egy adag house-t a chicagóiaktól és megspékelték a ditroiti technó lendületes és súlyos dobhangszíneivel. Az eredmény egy húzós irányzat, a Techno Dance lett, a popklubokban is táncolható, dallamos, ugyanakkor stílusos előfutára a EuroPopnak.
A Techno Dance tehát a house belépője volt Európába, megtalálta a helyét a német, olasz, spanyol stb. klubokban, hozzánk is jutott belőle. Ugyanakkor egy oldalága levált az európaitól, megteremtette a maga egyedi stílusát, ez pedig a brit house volt, melynek legkiforrottabb alműfaja a Progressive House lett nem is sokkal később.

Jellemző példák:
> Snap! — The Power
> MARRS — Pump Up the Volume
> Technotronic — Pump Up The Jam
> S’Express — Theme from S’Express


Nu Electro (aka Neo Electro)
Ez a műfaj nem jöhetett volna létre, ha nincs a RETRO! A végén minden teljes kört jár be, visszatér a kiindulási ponthoz, ahogy pl. az Electro is tette.
Manapság (a ’90-es évek legvégétől) újra formába lendülve és Nu Electro néven hódít, a detroiti vonalat felélesztő Anthony Rother, DMX Crew, Mr Velcro Fastener, a Dopplereffekt és a dj-k közül Dave Clark, John B is foglalkoznak vele.
És ne felejtsük ki a Skweee-vonalat sem, a skandináv országok (főleg Svédország és Finnország) bekapcsolódását az Electro újragondolásába.

Jellemző példák:
> Jedi Knights — May The Funk Be With You
> Anthony Rother – Red Light District
> I-F — Space Invaders Are Smoking Grass
> Drexciya — Aqua Worm Hole
> Dynamix II — Ignition (The 747 Mix)


A „déliek” és a Booty Bass

Dirty South Rap (aka South Rap, Booty Rap, Booty Bass)
Miami, Houston, Dallas, Atlanta, New Orleans, Baton Rouge. A főbb (pl. new york-i) lemezkiadók sokáig mellőzték a déli államokat és városaikat, ezért hát az ott élő Hip Hopperek kénytelenek voltak saját maguk kiadni a lemezeiket, illetve úgynevezett mixtape-ekre másolni és úgy sokszorosítani azokat. A mixtape valójában a magnókazetta, amit magnókon (deck) játszottak le és azzal rögzítettek rájuk. A ’80-as években vált népszerűvé, egyrészt kis mérete, másrészt könnyű kezelhetősége miatt. Nálunk sincs olyan, aki ne ismerné ezt a formátumot, általában 60 és 90 perces változatban került forgalomba. Segítségével a déli rapperek elkészíthették saját zenéik válogatását, amit az utcán árultak, osztogattak.
Ó, mit nem adtam volna, ha a 2 Live Crew As Nasty As They Wanna Be kazettája ’89-ben a kezembe került volna!
A Dirty South Rap egyaránt lehetett soul-os (érzelmes) és pörgős, pattogós (bouncey). Az előbbi hangzást többek közt a Dungeon Family, az Arrested Development, az utóbbit Master P (és a No Limit Recs), a Cash Money Records és kompániája (pl. Kilo-G, Pimp Daddy, U.N.L.V., Lil’ Slim, B.G.) és a new orleans-i Mystikal képviselték.
Amíg az East Coast zenék kb. 90-120 bpm-en (ütemszám), a West Coast 100-120 bpm-en szólalt meg, addig a déliek 140-180-on nyomták, de nem volt ritka a 180 bpm-es! szám sem. Ezen a sebességen (nyilván) az ütemek telítettebbek, még ha kevés cint is használnak hozzá. A memphisi Three 6 Mafia vagy a Big Oomp Records kiadványain például előszeretettel duplázták meg a cineket (így még gyorsabb hatást keltve a hallgatóban). Mások, például Pastor Troy, a tradicionális pergőhangot cserélték ki utólag effektezettekre.
A délies stílusban kevesebb szerep jutott a samplereknek. A szövegek ritkábban szóltak a nyugati, kelet (és déli) oldalak ellentéteiről, inkább helyi politikai és társadalmi problémákat vettek górcső alá, mint a new orleans-i kórházak ügye vagy épp az alacsony keresetű lakosság kilakoltatása a bérek elmaradása miatt.

Jellemző példák:
> Sir Mix-A-Lot — Baby Got Back
> Freak Nasty — Da Dip
> Splack Pack — Shake That Ass Bitch
> Soundmaster T — Do It Like My Birthday


Ghetto Tech (aka Techno Bass)
A Ghetto Tech a Detroit Techno vonalát ötvözi a Hip Hop-rappeléssel, kifejezetten pornográf szövegekkel. Dj Funk és Dj Assault, a két detroiti fenegyerek ’94 körül rakta össze az első Ghetto Tech-nótákat a Miami Bass masszív basszus alapjait és ütemeit tovább egyszerűsítve.
Erről az átmeneti műfajról a Zajzószer előző, House-ról írott cikkében is olvashatsz.

Jellemző példák:
> Dj Assault — Ass N' Titties
> Dj Assault — Shake It Make That Booty Bounce


Crunk
1995-ben, amikor Conan O’Brien és Andy Richter egy késő éjszakai show-t indított a tévében, egy jó kifejezést kerestek, amivel egyőntetűleg ki tudják fejezni azt a pár, a cenzorok által tiltottnak minősített szót, melyről ugyanakkor beszélni szerettek volna. A dolog érdekessége, hogy épp akkor a show vendége volt Ice-T, aki a színfalak mögött segített nekik, s ez a kifejezés a Crunk volt. Amikor élőben elhangzott ez a mondat: „That was seriously crunked up, right here.”, a szó elindult útjára. Persze nem Ice találta ki, a Dirty South rapperei valószínűleg már évekkel előbb használták s nagyjából azt jelentette: „teljesen begőzölni a marihuánától (vagy más kábszertől) és az alkoholtól” (stoned and drunk, chronic + drunk, esetleg crack and drunk vagy coke and drunk = Crunk). Mindenesetre a Crunk a Dirty South Rap egyenes ági leszármazottjaként a fehér kollégista srácok körében terjedt futótűzként, akik csak annyit tudtak kiáltozni, hogy „Whhhut!! Okaay! Yeeaaaahhhh!”, ja és „Ooooh”.
A Crunk klub-orientált, energikus Hip Hop muzsika volt a Roland TR-808-ban leprogramozott alapokkal, a Booty Bass-ra jellemző mély, búgó basszusokkal és repetitív, egyszerű refrénekkel. A szövegek „pattogtak” (bouncey), amire a klubok táncparkettjein abban a ritmusban lehetett „rugózni” és „lengetni” a kezeket vagy csak ugrálni.
A zenei struktúra merőben egyszerű volt, általában egyetlen, pár ütemenként ismétlődő minimalista groove-ra szövegeltek, amit a Roland és esetleg egy szintetizátor szolgáltatott.
A Crunk a ’90-es években született meg, de 2000 körülig nem lett nagyon népszerű, addig, amíg a Three 6 Mafia ’97-ben meg nem jelentette a Tear Da Club Up ’97 nótát, ami a 29. helyig tornázta magát a US Rap Chart-okon (népszerűségi listák). ’99-ben Pastor Troy kijött a We Ready: I Declare War című albummal, ami hamar híressé vált, főleg a No Mo Play in G. A. száma miatt, amiben Troy jól lefikázta riválisát, Master P-t.
Mások, pl. A YinYang Twins, Bone Crusher, Killer Mike, The East Side Boyz szintén rákaptak a Crunk-ra. De legnagyobb sikerét ez az alműfaj az R&B szupersztár Usher Yeah! című dalával vívta ki, amit Lil Jon írt 2004-ben. (Persze a West Coast sztárja, pl. Ice Cube is írt crunk-ot.) 2006-ban a TVT Records másodszorra adta ki a Crunk Hits válogatás albumot, ahol minden előbb említett nagy név szerepelt egy-egy nótával. A 19 számos válogatás szépen bizonyítja, hogy a Crunk a mai napig nagy népszerűségnek örvend.

Jellemző példák:
> Lil John & The Eastside Boyz – Get Low
> Ludacris feat. Mystikal — Move Bitch
> Mystikal — Mr. Shit Talker
> Three 6 Mafia ft. Lil’ Flip — Ridin' Spinners
> Usher ft. Lil John — Yeah!
> Lil' Scrappy — Pop It Off



A Miami Bass és a Nu Skool

Miami Bass (aka Bass Music, Party Rap)
Pár évenként kijön egy újabb Miami Bass track, ami felrohan a Top40-es listák tetejéig. Talán mindenki ismeri a Tag Team Whoomp There It is-jét, a 69 Boyz Tootsie Roll-ját vagy épp a Baha Men Who Let the Dogs Out-ját – na, ezek a nóták májamisak. Ugyanakkor fura, hogy miért a Tag Team slágere lett sláger, ha a 95 South is írt egy pont ilyen számot Woot! There It is címmel… Mindegy.
A Miami Bass vigyorgó, élénk és pörgős. Néha ugyan hülyén vigyorog, de annyi baj legyen, ellensúlyozza a jó basszus-melódia és (megint csak) a Roland dobgépek húzós hangjai.
A zenére jellemző a sziszegő cinek és a töredezett (szünetekkel telerakott) ritmusképletek használata – igen, igen, ez már a Breaks előfutára. Azé a Breaks-é, amit nem keverünk össze a Breakbeattel és aminek a legnépszerűbb ága Miamiból Floridába vezet, hogy onnan vízre szálljon és megszerezze magának a Nu Skool Breaks előadókat a messzi britföldön.
A Miami Bass librettói az utcák nyelvéből állnak össze, a város fekete negyedei, Liberty City, Overtown gettóinak szlengje köszön vissza bennük. A Miami Bass előadók nem „vágytak” nagy hírnévre, s soha nem gondolták volna, hogy akkora hatással lesznek többek közt a Drum And Bass vagy épp a Breaks kifejlődésére. (A Miami Bass Rióig is eljutott, ahol a brazil Funk Carioca emelt belőle át sok mindent.)
A Miami Bass a ’80-as években inkább dj-k és producerek köré összpontosult, mint egy-egy rapper, előadó köré. Talán elsőként Luke Skyywalker a 2 Live Crew-ból emelte népszerűvé az irányzatot, amikor ’86-ban megcsinálta a The 2 Live Crew is What We are nótát, ami szexuális szövegével a figyelem középpontjába került, majd később az albumot As Nasty As They Wanna Be ’89-ben, melynek csúcsslágere a Me So Horny lett.
Miami mellett Dél-Floridában is játszani kezdték a rádiók és a klubok az ebben a stillben írt dalokat, többek közt Skyywalker Ghetto Style Djs csapata, a Triple M Djs (Norberto Morales vezetésével), a Space Funk Djs, aztán Dj Nice & Nasty, Dj Laz stb.
Meg kell még említeni Disco Rick-et, aki a Gucci Crew ’88-ban kiadott The Dogs albumában basszusozik (mármint nem gitáron, hanem sampleren és gépeken). Ő később az egyik fontos producer és hangmérnök lesz a basszus alapú muzsikák stúdiófelvételein.

Jellemző példák:
> Dj Magic Mike — Drop The Bass
> 69 Boyz — Tootsee Roll
> Quad City Djs — Space Jam
> Tag Team — Whoomp! There It Is
> 95 South — Whoot There It Is
> Uncle Al — Slip N Slide


Florida Breaks
Sokan Funky Breaks-nek is hívják, de nem az. Mondhatjuk úgy is, hogy olyan, mintha Funky Breaks lenne, amiből kihagyták volna a funkot.
Elsősorban azt kell itt tisztáznunk, hogy amíg a floridai break-esek és az abból kialakuló Nu Skool képviselői a basszusra építették fel a muzsikát, addig a (pár szócikkel lejjebb tárgyalt) Funky Breaks alapjai inkább a klasszikus Hip Hopból gyökereztethetők.
A Florida Breaks nóták még nem annyira telítettek, mint a Nu Skooléi, viszont annál minimalistábbak, sokszor acid-esek. Jellemző bennük a sípok, szirénák, füttyök alkalmazása. Ami a Trance-ben az NRG, a House-ban a Stupid House, az a Breakbeatben a Florida. Ha nem lettek volna (parti)drogok, ez a műfaj biztosan nem létezne.

Jellemző példák:
> Dj Icey — Cross Eyed Sally (Robotic Ragga Mix)
> Rick West – Inside your soul (Dj Infiniti remix)
> Dj Baby Anne – She Said
> Tony Faline – Feel The Funk


Nu Skool Breaks
A brittek miatt van az egész! Fogták a Florida Breaks-t és szétkapták, újra összerakták és beleraktak még ezt-azt. Milyen is ez a stílus? A Miami Bass egy kicsit másképp? Lelassított Jungle? Az biztos, hogy tele van acid-del (a dobgépek basszushangjainak paramétereit valós időben változtatgatják) és gyakran a kísérő cin megterezett (reverb) nyolcadaival, amitől valahogy olyan érzésünk támad, mintha 200-zal tépnénk egy szűk, földalatti csatornában.
Nincsenek szövegek. A bpm szám 125-140 köztre tehető. Erősebb, sokszor torzított dob-groove-okkal dolgozik, ami végigkíséri az egész számot, apró változásokkal.
A népszerűségét talán egyrészről a Kickin Recordsnak és Danny McMillannak köszönheti, aztán a Kiss FM rádiónak és a bennük rendszeresen játszó Rennie Pilgremnek, Tayonak, Adam Freelandnek. Másrészről az angol kluboknak, ahol a „night friction" bulikon többek közt a Plump Djs, Freq Nasty, Aquasky, Hybrid és Evil Nine is fellépett. Dj-szettjeikkel a mai napig járják a világot, itthon is többször felléptek már.
Kaliforniában az Uberzone, Kanadában a The Crystal Method írt Nu Skool számokat.

Jellemző példák:
> The Freestylers − Boomblast (Deekline and Wizard Remix)
> Deekline & Wizard − Touch Your Toes
> DJ Spy-D
> Mix 1
> BT − Fibonacci Sequence (Light remix)

Dark Breaks

A Nu Skool egy szegmense, ami egyáltalán nem olyan világos és tiszta (ha ilyet lehet mondani), mint a főág. Jellemző rá az apátia és a sötétebb érzések, a keményen túlvezérelt bass-line és az eltorzított, minimalista szintiszólamok.
A Miami és Florida kinevelte hangzást ügyesen keveri a régi Rave, Hardcore és Epic Trance jellemzőkkel. Ilyesmi.

Jellemző példák:
> Tanith − Bronco

Progressive Breaks
A Progressive (előrelátó, innovatív, földet rengető?) Breaks főképp a Nu Skoolból és a Progressive House-ból merít. Na meg a Breaktrance-ből, az Ambient Breaksből, hogy teljes legyen a lista. Jellemző rá az atmoszferikus szinti padok és melódiák alkalmazása, amitől kissé „elszállunk", elrévedünk.
Fontos megjegyeznünk, hogy azok a fickók, aki néha kijönnek egy-egy progressive szettel, más − hasonló − stílusban is alkotnak. Nem mondhatjuk ki, hogy Hybrid kifejezetten progresszív bréket csinál, mint ahogy a Digital Witchcraft, Luk Chable, Way Out West munkáit sem másolhatjuk ide teljes egészében.

Jellemző példák:
> Junkie XL − Mushroom
> Freq Nasty
> Blim at Bassface in Los Angeles
> Way Out West − The Gift
> Digital Witchcraft − Fingerpaint
> Momu − The Dive
> Petter − These Days 

Rio Funk (aka Funk Carioca, Funk Balls, Brazilian Rap)

Bocs, ezt majdnem kihagytam. A Miami Bass Brazíliát megjárt és brazíliai akcentussal elszövegelt változata. Elemeket használ a portugál „yelling"-ből és a rapből és persze hol másutt, mint Rio De Janeiro gettóiban lett igen népszerű. A Funk Balls valamiféle pseudo-rave gyülekezeteket egymásba tömörítő bulihelyek, klubok összefoglaló neve, ahol a csajok a szemet szemért jól bevált formuláit használva verekszenek össze, a srácok meg jól kiütik a gyengébbet. A halál megszokott dolog. Az igazi hardcore ott van, drágáim!

Jellemző példák:
> Mc Serginho − Rap do Pintinho
> Mc Serginho − Eguinha Pocoto
> Furacao 2000 (Freestyle)
> Furacao 2000 (Freestyle) 2

Big Beats aka Old Skool Breaks

Funky Breaks

Az Old Skool Breaks csapat első tagja a '90-es évek első felében látott napvilágot. A Chemical Breaks-hez hasonlóan nem kísérte kitüntetett figyelem a fejlődését, mindenki a Nu Skool felé forgatta a fejét, senki nem törődött ezzel az ártatlan, funkosabb hangulatú és a Miami vonalnál jóval tisztább Breakbeat-ággal. Talán ezért van, hogy kevesebbet is cikkeztek róla és ha jó esetben igen, akkor is megpróbálták máshová besorolni, akár a House alá is vagy egyszerűen a Nu Skool mellékágaként aposztrofálták.
A Funky Breaks és az itt felsorolt többi kategória jellemzően nem a Nu Skool által felkapott Miami Bass és a floridai irány felől érkezett, hanem visszanyúlt a klasszikus Hip Hop breakhez, onnan kezdte újra felfűzni az ütemeket egymás mögé. Amit a Turntablism, az Electro csinált a Hip Hoppal a '80-as években, azt próbálta megreformálni a '90-es években a Funky Breaks.
A Propellerheads volt az egyik, aki '96-os debüt EP-jével előhozta a kérdést, vajon hogy teremtsünk rendet a breaks-változatok közt. Az még rendben volna, hogy a Miami/Florida vonalon fejlődött ki a Nu Skool és hozzá kötődő brit éra. De mit kezdjünk azzal a vonallal, ami látszólag csak úgy feltűnt a '90-es évek közepén, párhuzamosan a Nu Skoollal, mégis hallhatóan másféle karakterű zenét kiókumlálva. Az csak nem megoldás, hogy mindent belesöprünk a Big Beat alá! Pedig sokan ezt teszik még ma is. Esetleg (ez sem jobb) simán breakbeat-nek hívják, esetleg becézgetik, hogy „olyan break-es" muzsika vagy jobb híján simán le popzenézik, mert a millennium-fordulón már igencsak népszerűvé vált, olyan csapatok (duók, triók) alkottak ebben a stillben, mint a The Prodigy, The Chemical Brothers, Sol Brothers, Plump Djs, Uberzone, The Chrystal Method, Stisch, Fat Boy Slim, Wildchild... sorolhatnám.
Csakhogy pont amiatt, amiért nehezen találtak nekik (a zenészek és a hallgatóság sem) címkét, maguk az előadók is szárnyukat próbálgatva haladtak előre, de helyesebb azt mondanunk: kötöttségek nélkül alkottak zenét, melynek egy része ilyen lett, másik, harmadik része meg olyan vagy amolyan.
A Big Beat a producerek és djk zenei mozgalma lett a brit szigeteken és persze oda-vissza hatott az USA-trendekre is. Magát a kifejezést angol zenei lapok használták először a '90-es évek közepén a The Chemical Brothers, Fatboy Slim, The Chrystal Method és The Prodigy formációk zenéire.
Az alműfajcsokor közös alapjai a kompresszált tört ütemek, a 90-140 bpm közt váltakozó ütemszám, az acid-es szintihangok és basszus melódiák és ütősebb jazz, pop vagy épp rock loopok átemelése más lemezekről. Ének szinte nincs bennük, inkább egy-egy rövid sor, egy-két szó ismétlése a megszokott, talán, hogy kevesebb dolog vonja el a táncolókat az ütemektől.
A Funky Breaks - a nevéből is adódóan funkos groove-okat hoz, kicsit lassabb az átlagnál és előszeretettel használ gitár-riffeket vagy más, a Funk-ban használt dallammintákat.

Jellemző példák:
> Propellerheads − Take California
> Sol Borthers − That Elvis Track
> Renegade Soundwave − Thunder
> Fatboy Slim − Praise You

Tribal Breaks

Minden Tribal alkategória közös jellemzője, hogy „különleges" ütőhangszereket vagy azok mintáit használják a zenei groove-ok kialakításában. Ahogy itt is, ebben az alműfajnak éppen csak nevezhető oldalágban. Persze évről évre előkerül egy-egy olyan alkotás, ami a megszokott elemek mellett beemel más kultúrák zenei gyökeréből is valamit, legyen az egy hangszer, egy idegen nyelven énekelt dallamsor vagy épp békabrekegés. A Tribal hallgatásakor olyan érzésünk támad, mintha egy színes ruhába öltözött hippi a színpad hátsó részén guggolna egy bongóval a kezében. Nem?

Acid Breaks

Minden Acid alkategória... kezdhetném. Az Acid Breaks és a Chemical Breaks, talán még a Big Beat azok a kategóriák, melyeket legtöbbet játszanak akciófilmek betétdalaként, ahol az akcióhősnek feltétlen ki kell ugrania a száguldó kocsiból, mielőtt az felrobban vagy helikopterről kell egy motorcsónakra ereszkednie, mert amúgy jól elviszik az összes pénzét és megszívja.
Az Acid Breaks ütemvilága sokkal minimalistább, a dobok kevesebbet ütnek, üresebbek (sok szünettel játsszák a groove-ot), hiszen előtérbe kerül az acid-hangzás, a gyakran fület bántóan széttorzított basszus vagy szintihangok ránk szakadó repetíciója. Amúgy és egyébként ezért jó, ezt szeretik a rave-erek is, nekem is bejön, ha be vagyok rúgva és táncolnom kell.

Jellemző példák:
> Burufunk − Freedom (Live)
> Josh Wink − Higher State of Consciousnes

Chemical Breaks (aka West Coast Breaks)
Technikai, digitális, ciccegő, szintetikus, kémiai. Bizonyos fokig akár felcserélhető az Acid Breaks-szel, de itt koránt sincs akkora szerepe a 303-nak, sőt több helyen köszönik, meg vannak nélküle is.
Akkortájt ütött a legnagyobbat ez a stílus, amikor a Full Moon rave-partik még szinte minden teliholdkor megrendezésre kerültek. Az egyik teremben a sok közül biztosan megszólaltak ezek a nóták. Ez egyszer azt kell mondani, hogy az Old Skool rázta gatyába a Nu Skoolt.

Jellemző példák:
> The Crystal Method − Busy Child
> Electroliners - Loose Caboose (Bassbin Twins Remix)
> Stisch - Beauty In Me

Big Beat (aka Amyl House, Electronica)
Gyors, pörgő, lendületes, őrült. Ez a zene tipikusan Angliában aratott sikereket, ahol a 20 évnél is fiatalabb tinik becsődültek a night clubokba, bevettek egy olcsóbb (3-4 font) LSD bélyeget vagy, ha volt pénzük, egy kb. 20 font értékű ecstasy tablettát és áttáncolták az egész éjszakát, egy-egy amil-nitrát cuccal akár reggel 10-ig is.
Valahol ekkortájt lendült be az a hullám, mely szétpruccantotta az elektronikus zenét a világ minden égtájára, mármint elterjesztette és azóta mindenki azt hallgatja, aki nem a metált.

Jellemző példák:

Anthem Breaks (aka Stadium Breaks, Arena Breaks)
Breakbeat-producerek remixelnek Anthem Trance zenéket. Nem pedig trance-producereknek szottyan kedve break-et csinálni. Nagy különbség! Mer' azt Breaktrance-nek hívják!
Tipikusan az a helyzet, amikor már nem tudnak magukkal mit kezdeni a zenészek.

Jellemző példák:

Urban (avagy R&B-csaj vagyok és te, nagyfiú? Csak nem gengszter? Jujj!)

New Jack Swing (aka Swingbeat)
Az 1980-90-es évek fordulóján, amikor a Gangsta Rap, a G-Funk és egyéb fiús nyalánkságok hódították épp a világot, néhány producer fantáziát látott a csajokban is. Mármint a vagány, gyönyörű és mindenre elszánt csajokban, akik már amúgy is ott legyeskedtek a nagy gengszterek körül, öntudatosan, de azért marhára függve a kilátásba helyezett pénztől is.
Az R&B (Rhythm and Blues) gyökerek Amerika-szerte kimutathatóan ott tanyáztak az érző afro-amerikai nők szívében, a gospel, jazz és blues elemeket ötvöző muzsika már a '40-es években nagyon népszerű volt s persze eljutott a híre külföldre is. De az most mindegy, mert Amerikáról van szó.
Robert Palmer hívta először a fekete amerikaiak által saját maguknak csinált és előadott zenét R&B-nek (utalva a népszerű Jump Blues-ra, ami igazából felgyorsított blues a nagyzenekarok mintájára fűvós hangszerekkel kiegészülve és szinkópa-ritmusban énekelt dallamokkal).
Szóval a New Jack Swing az R&B és a Hip Hop ötvözetéből alakult ki és először Teddy Riley (R&B/Hip Hop muzsikus) zenéjét illette ezen a néven Barry Michale Cooper, aki többek között társírója volt a New Jack Citynek is. Végül maga Riley és kiadóbeli főnöke Andre Harrell úgy fogalmaztak, hogy a New Jack Swing egy szexi és szókimondó stílus, ami ötvözi az éneklést (ez a szexi része) és a rappelést (ez a szókimondó rész). Ugyebár régebben a két dolog nem férhetett össze, hiszen az utca gyermeke rappelt, a gazdag szépfiú/széplány meg énekelt és mindkét fél utálta egymást.
Sok régebbi NJS-t (is) játszó zenész még ma is színpadra áll, pár név csak: R. Kelly, TLC, Boyz II Men, Will Smith, LL Cool J...
A Tini mutáns nindzsa teknőcök (jaj, sosem tudom, mi a sorrendje) és a Szellemirtók szintén segítették növelni a műfaj népszerűségét. De ott volt még MC Hammer, Technotronic, Vanilla Ice és a méltán híres Bobby Brown. Na ennyi.

Jellemző példák:
> Bell Biv DeVoe − Poison
> En Vogue − My Lovin'
> Salt-N-Pepa − Let's Talk About Sex
> Milli Vanilli − Girl You Know It's True
> Toni Braxton − You're Making Me High
> Blackstreet − No Diggity
> TLC − Waterfalls

Nu Soul (aka Neo Soul, Urban, R&B)
A Nu Soul izgalmas és jó elődöktől tanulhatott. Valahogy még-még rádióbarátabb lett, még populárisabb a New Jack Swingnél is. Valahogy, valamiképp a 2000-es évek fordulóján elvesztette az egyensúlyát és orra bukott. Na persze képletesen.
Amikor a Hip Hop és az R&B összeszövetkezett, még pusztán jól hangzott együtt a dolog, nem a tömegtermelés és a pénzhajsza körülforgott minden. Persze akkor is volt benne pénz, nincs mit tagadni. Ám akkor a dívák nem voltak nárcisztikusak és fennhéjázók, a zene sem volt semmitmondó, nem ismételte csupán önmagát, hanem szólt valamiről.
Meg vagyok sértve, ha felhangzik egy Nu Soul dal a rádióban (már, ha véletlenül hallgatok rádiót), mert mindig a fentiek jutnak eszembe. Egyébként a 2000-es évek közepén hallhatóan belerakták a présgépbe ezt az egész Urban műfajt, mintha a retró (már megint a retró) visszagyűrűzött volna ide is, Timberlake, meg a nyámnyila Robbie Williams, meg az újra összeállt, két elvonókúra közt csinosan kiöltözött R&B cicák (elég sok van) producerei is eszmélnek, Madonna meg mindig időben vált. Szóval az R&B mostanában gyakran mutatkozik a (Nu) Electroval együtt. Csak szóltam.

Jellemző példák:
> Lauren Hill − Doo Wop
> Mary J Blige − Be Without You
> Aaliyah − More Than a Woman
> Alicia Keys − Karma
> Brandy − Turn it up
> Destiny's Child − Survivor
> India Arie − Video
> Keshia Chante − Unpredictable 

2-Step Garage (UK Garage, Brit Garage)
Erről az átmeneti műfajról bővebben a Zajzószer előző, House-ról írott cikkében olvashatsz.