2008 tavasz
Oláh András
1959-ben született Hajdúnánáson, jelenleg Mátészalkán él. 1982-ben a BGYTF magyar-történelem, 1988-ban a KLTE történelem szakán diplomázott. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Kölcsey Társaságnak. Versei megjelentek többek között a Műhely, az Új Forrás, a Bárka, a Hitel, a Vigília, a Magyar Napló, a Kortárs, a POLÍSZ, a Partium, a Somogy, az Árgus, a Jel, a Tekintet, a Mozgó Világ, a Dunatükör, a Palócföld, az Együtt, a Látó, az Irodalmi Jelen és a Várad hasábjain. Legutóbbi kötetei: Szilánkok (Kráter, Pomáz, 2000), Egy filmszalag vége (Felsőmagyarország, Miskolc, 2002), Fagyöngy és jégcsapok (Kráter, 2005), Átokverte (Magyar Napló, Budapest, 2006), Gyalogáldozat (Kráter, 2007).LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Oláh András
mintha
a 60 éves Fecske Csabának
mintha beszélőre mennénk:
a közel és távol megtörik
tele vagyunk panasszal
őrizzük a kinőtt emlékeket
lélegzetünk sötét
de amíg az élettel kötött
fogadásokat rendre megnyerjük
a halálnak nincsenek érvei…
lessük a postást
az ablaktáblán szétfolyó esőcseppeket
— az utca végén már kisütött a nap
a sarkon befordultak az angyalok
gusztáljuk az asszonyosan érett csípőket
nevet adunk mindennek
a barátságnak is
de estére mindig megőszülnek a fák
s ujjaink között karcsú golyóstollban
riszálja magát egy elkallódott másik világ
hiteles (? Fecske-le)nyomat
szonett-kísérlet Fecske Csaba soraira és rímeire
a lélek ennél messzebb már nem lehet
más éli sorsomat — a jel rajta van —
lopni tanul a korrupt emlékezet
s az Úr is övön alul üt untalan
de el semmi sem múlik csak ott marad:
mint kutya a nyomot — űzött-kergetett
a halál futótüze… a boltozat
megrepedt e múlt nélküli lét felett
s őröl a könyörtelen gyilkos idő…
míg másokban magamat kerestem csak
egyetlen sebben elfért a lehető:
nyomort cseréltem hát — végső változat:
minden út felfeslő fájdalom — tűnő
mosoly — s árnyékom a hiteles nyomat
