Kritikus szakasz, állj!

A kora reggeli fény
kevésbé mérgezett
az estébe nyúlónál.

Csúcsforma-bontás.

A városi zajban
és a vaktában találgatásban
azonos és változatlan
a véletlenek száma.

Kezed és eszed között
nagy a csend és az összhang.

A gondolkodás
mint családi örökség.

Fel-felkapdosta a szél
a fák lombszoknyáját:
véred épp hogy csak
vonszolja magát.

Fiatalon az élet
tartja sakkban a halált,
megöregedve fordul a kocka.

A tehetség voksa
már sokakat juttatott fel
a legmagasabb polcra.

A naplemente
az éjszaka lekötelezettje.

Ráérős áramszünet.

Kivéve azt az egy esetet, amikor adását megszakította a rádió;
irányt változtattak az összezárt szárnyakkal repülő madarak,
mélyen elgondolkodott a völgyben lakó, magvas gondolatait
két marokkal szórta a papírlap szántóvetője. Nos, kicsi fiam,
testvérem és bátyám, halálos ellenségem; ki bírja tovább, ki jut át
hamarabb a rosszból a jóba, a tűrhető ágyából a megdicsőülés
terített asztalához. Nos, jó uram, nagyfőnök, munkát hasztalan
kereső sógor, koma és ivócimbora, ki jut fel előbb lobogóval
a kezében a remény ormára.

A legkisebb tenger, a leghosszabb hajszál.
Vasból hólapát, ébenfából merő- és fakanál.
Vérengző vadállat, szelíd teremtés: egy angyal,
Fényárban úszó éjszaka, szurokba mártott nappal.
A legkisebb könyv, a legnagyobb kontinens.
Mit jelent az a szó, hogy koincidens?
Primőr áru, korai magömlés, késői hóesés.
Levert forradalom, elbukott felkelés.
Sok munka, kevés pénz, eljátszott becsület.
Nyomós érvek alatt nyögvenyelős őrület.
Kényszerzubbony és morális formaruha.
Fejjel lefelé lógatva jutottál fel a csúcsra.
Hóból kimeredő kezek, ezerszeres halál.
Most merre vagy, hol jársz? A Don-kanyarnál.