Drága Roli, …lassíts, lassíts, kérlek, nem olyan fontos semmi, mert minden nagyon fontos, főleg, hogy vigyázz magadra, nem lehet annyi végén a gyertyát, tudom, hogy hajtani kell, de, kérlek, lassíts, emlékezz, mit mondtál nemrég, hogy a Duna-parton megfogadtad, visszaveszel, látod, jel volt az influenza alatti kiszáradás is, nem is komlószörpöt ittunk legutóbb, csak grépfrútlevet, Roli, lassíts, azt mondják, még féknyom se volt, láttam a Ford maradványait az újságban, szörnyű, lassíts kérlek, Roli…
…a Húszéves padláson utoljára. Sosem fogom elfelejteni tekinteted, ahogy kinéztél az ablakon, mintha tényleg egy másik világba, világra néztél volna már ki, vagy csak beleképzelem, de máskor mindig olyan jókedvűen, persze problémák is mindig, de akkor tényleg rosszkedvűen, valami rémisztő csillogással szemedben, nem is értettem, mintha már éreztél, tudtál volna valamit, alig beszélgettünk, pedig mindig felpezsdült a levegő, ahogy megjöttél, Gergő, ötéves kisfiad és nagylányod, Dorottya is nézte az előadást — ő talán már huszonhetedjére — s Gergő úgy bújt hozzád végig, nagyon megviselhette a válás, neki hiányzol talán legjobban, és mesélik, mióta elmentél, összegyűjtötte otthon minden ruhád és emlékeid s azokkal alszik el magához szorítva mindet, hallod, Roli?…
…nagylányoddal összefutottam nemrég a 76-os trolin, az Erkelből jött haza barátnőivel, nem maradt sokat ki a suliból és egészen jól volt, vagy talán csak a haverok előtt nem akarta mutatni, mennyire fáj, vagy fel sem fogta még igazán, a hatkerbe jártál te is, ott nőttél fel, sokat beszéltünk erről, meg hogy elkótyavetyélik az Andrássy úti palotákat, hát te is jobban vigyázz magadra, na és a kosárlabda, ez volt először közös témánk, emlékszel még az Ahogy tetszikben a Pestiben 12 évvel ezelőtt, én még főiskolás voltam, együtt vittük be végén a ládát, aztán sokat mentünk a színészválogatottal kosarazni, Bubik Pistáékkal, milyen klassz volt még együtt, aztán Szolnokról haza mindketten beleszáguldottatok az örökkévalóságba…
…Roli, nem vagyok babonás, de ez szörnyű. A húszéves padlás után a 666. volt a következő nélküled. A végén mécseseket vittünk be és Oberfrank Pali emlékezett meg rólad, mint Attiláról, nehéz volt mondani bármit, bőgtünk, mint az elhagyott gyerekek, mert az nem lehet, hogy így elmentetek, persze a sómásztgóon, de már semmi nem lesz ugyanaz többé… „mert kell egy hely, egy vonzás melyhez tartozunk / mert kell egy hely hol néha másról álmodunk / mert kell egy hely hol elválunk egy hajnalon / mert kell egy hely a földön és egy csillagon..”…az égi társulatban együtt vagytok hát újra Attilával, Bubik Pistával, Várnagy Zolival és a többiekkel, biztosan ők is meglepődtek azért a hirtelen viszontlátáson, s talán jobban örültek volna neked később, mi meg itt lent kénytelen vagyunk szembesülni a felfoghatatlannal, hogy február 22-én lesz a temetésed, Roli, Neked, aki nem csak nagyszerű színész, különlegesen jóképű filmszínész alkat, az egyik legjobban beszélő magyar színész voltál, a szinkronkirály állandó hajtásban, hogy a Vígben kezdted a pályát, aztán szabadúszó lettél, majd vezető színész Sopronban, s játszottál a Budapesti Kamaraszínházban, s végül Szolnokon, szóval nemcsak nagyszerű színész, hanem ember is, Egy úr Velencéből, igen, a Márai-darabban láttalak utoljára, egy barát, akinek hiánya mindannyiunkba beleégett…
…Roli, Isten veled, mondanám, de tudom, hogy ez csak egy rossz vicc, és legközelebb már jössz a Padlásra és sztorizunk, nevetünk majd, és megisszuk közben obligát komlószörpjeinket, még rá is gyújtok, hallod, Roli, aztán a sportéletet is újra be kellene indítani, gyere, sok dolgot kell még megbeszélni, megcsinálni, lazítunk előtte egy kicsit, már kikértem Marcsikánál a komlószörpöket, ott várlak a pultnál, és sajnálom, hogy nem tudtunk maradni tovább Mikulás után, de most várlak, várunk rád némán, ugye jössz, Roli…

*Selmeczi Roland 1969-ben született, 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Vígszínház társulatának lett tagja, majd szabadúszóként a soproni Petőfi Színházban, a Karinthy Színházban, az Új Színházban, a Pesti Színházban, a Madách Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban is játszott. 2003-2007 között a soproni Petőfi Színház vezető színésze. Népszerű szinkronszínész volt, többek között A Gyűrűk Ura trilógia Aragornjának, a Shrek 2 Csizmás Kandúrjának adta hangját, de rendszeresen az ő tolmácsolásában szólalt meg Brad Pitt és Antonio Banderas. Emellett a hazai sportcsatorna hivatalos hangja is volt. A közönség láthatta az Üvegtigris és a Kútfejek című mozifilmekben, s több tévéfilmben és sorozatban is szerepelt (A szabin nők elrablása, A nagy fejedelem, a Kisváros, Angyalbőrben, A csikós). 38 éves korában halálos autóbalesetet szenvedett. Fotó: www.napilapcsoport.hu