2008 tavasz
Mercs István
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Mercs István
Modus hodiernus
avagy egy induló könyvsorozat „szándéknyilatkozata”
Modus hodiernus — a latin szókapcsolat jelentése mai módon, mai szemmel. A két szó összerántásából keletkezett a modern(us), ami nem csupán egy kifejezés, hanem korunk egyik megkerülhetetlen identifikáló fogalma is. A modernt hajlamosak vagyunk úgy értelmezni, mint a réginek, avittnak tartott ellentétét, de épp a szó etimológiája mutatja azt, hogy a hajdani és jelenvaló nem szemben állnak egymással, hanem elengedhetetlenül és kölcsönösen feltételezik egymást.
Modus hodiernus — e két szó eredeti jelentésébe zárt kettős tartalom az, amit a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület által 2008-ban útjára bocsátani kívánt könyvsorozatában érvényre kíván juttatni. A sorozat alkotói és szerkesztői vallják, hogy az irodalmi, kulturális művészeti tradíciók ébren tartása a rosszul felfogott modern ellenében nem idejemúlt, hanem megkerülhetetlen követelmény a mindenkori jelen öndefiniálásához. A múlt és ma együttélésének ez a felfogása lehetőséget biztosít korábbi korok ránk hagyományozott értékeinek mai módon történő megfogalmazására csakúgy, mint a modern kutatási irányok útkeresésének kifejezésére. Ebből adódik, hogy a publikálásra kerülő kötetek tematikailag igen sokszínűek lesznek, ugyanúgy helyet biztosítunk ismert irodalmi műveink újratárgyalásának, mint a rejtett értékek felvillantásának vagy pl. a digitális szövegkiadások, az interneten létrejövő új megnyilvánulási formák, műfajok vizsgálatának.
A tervezett sorozat koherenciáját az biztosítja, hogy a szerzők fokozottan mikrotörténeti szempontú vizsgálatokra törekszenek. Ennek egyik szignifikáns kifejezője a nem túl mereven kezelt regionalitás. Ezen elsősorban a tiszántúli régió irodalmi, kulturális és művészeti hagyományainak, ill. az ide kötődő kutatók eredményeinek megmutatását értjük, de tágabb értelemben minden olyan munkát vállalhatónak tartunk, amelynek célja, hogy valamilyen arra érdemesnek talált szűkebb területhez kötődő jelenség helyét igyekezzék megkeresni a magyar kultúra keretein belül.
A sorozat nyitó kötete a szabolcsi illetőségű költőnő, Czóbel Minka (1855-1947) munkásságával foglalkozik. Törzsanyagát a 2007. április 14-én a költőnő halálának 60. évfordulója alkalmából megrendezésre került tudományos emlékülés előadásainak szerkesztett változata adja. Az előadássorozat a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület kezdeményezésére Czóbel Minka szülőfalujával, Anarcs község önkormányzatával és a helyben működő Czóbel Minka Baráti Körrel közös szervezésben valósult meg.
A XIX. század végén alkotó költőnő irodalmát az teszi jelentőssé, hogy Komjáthy Jenő és Reviczky Gyula mellett az elsők között van, akinél megjelennek a modern líra jegyei. Szimbolizmusa, szecessziós életérzése megelőlegezi az 1908-ban induló Nyugat nagy nemzedékének, Adynak és társainak írásművészetét.
A kötetben publikálásra kerülő tanulmányok szerzői közül négy kutató a Nyíregyházi Főiskola irodalom tanszékének oktatója. Dr. János István tanszékvezető főiskola tanár Czóbel Minka költészetének változatosságát — amely a népies hangvételű naivitástól a morbiditáshoz való hajlamig terjed — a versekben megbúvó lírai szubjektum rejtőzködéséből vezeti le. Gerliczki András azt hangsúlyozza, hogy a Czóbel Minka költészetében jelennek meg az ezerszínű Írisz azon árnyalatai, amelyből majd Babits és a Nyugat tagjai szőnek koszorút. Dr. Karádi Zsolt a költőnő Donna Juanna c. művének főhősét vizsgálva arra a megállapításra jut, hogy a címszereplő mindaz, „ami Czóbel Minka volt, és az, ami szeretett volna lenni”, azaz szerelemre vágyó nő és a földi vágyakról lemondó szellemi létező, személyközi kapcsolatokban létező ember és megközelíthetetlen szubjektum stb. Dr. Margócsy Klára a Pókhálók c. novelláskötet lélektani szempontú megközelítésében a XIX. század végi művelt nők kiúttalan sorsának okát szoros egységben láttatja a századvég szecessziós, dekadens életérzésével.
Az egri Esterházy Károly Főiskola adjunktusának, Kusper Juditnak előadása a Pókhálók c. novella címadó motívumát értelmezve a női írás mibenlétéről értekezik. A Miskolci Egyetem képviseletében Veláczki László rámutat, hogy nem csupán életrajzi és földrajzi, hanem irodalmi okai is lehettek annak, hogy Czóbel Minka költészete a Nyugat indulása után már nem kapott teret. Bakajsza András, a helyi irodalmi hagyományok kitűnő ismerője élénk irodalomtörténeti párhuzamokkal érzékeltette, hogy a lírikus számára az otthon nem csupán szülőföld, hanem küldetés, gravitáció és halóföld is egyben.
Emellett a kötet tartalmazza majd Czóbel Minka életútjának áttekintését Kertész Zoltánné tollából. A könyv egyik kuriózuma a helybeli lakosok költőnőről való emlékeinek közzététele, amelyek közül különösen szép és értékes Takács György visszaemlékezése, amit Deák-Takács Szilvia vetett papírra.
Takács György volt az, aki a konferencia alatt e sorok írójának megmutatta, hogy 1959 szeptemberében a Nemzeti Múzeum milyen iratokat és tárgyakat vett át későbbi apósától, Dajka Bélától. A tételek felsorolása során szemet szúrt Henrik Ibsen neve. A Czóbel Minka Baráti Kör vezetősége (Deák-Takács Szilvia, dr. Dolhai Ágnes, dr. Dolhai Edina és Kertész Zoltánné) ill. a Norvégiában élő Ibsen-kutató, Fáskerti Mária segítségével sikerült a Czóbel Minka és a norvég író közötti kapcsolat két relikviájára bukkannunk. A kötet közli azt a levelet, amit Ibsen Anarcsra címzett, s annak az Oslóban ma is látható festménynek a képét, amit a magyar költőnő küldött ajándékba. Ez utóbbi alkotóját Mednyánszky Lászlóban azonosítottuk. Kísérő tanulmányomban ennek a Mednyánszky - Czóbel - Ibsen kapcsolatnak történetét járom körbe.
A kötet az előbbiekben tárgyaltak mellett tartalmazza még Ács Zoltán ismertetését és kritikáját a költőnő 1914-es Az erdő hangja c. kötetének reprintjéről, ill. egy tételes Czóbel Minka bibliográfiát is.
Kötetünkkel szeretnénk felhívni arra a figyelmet, hogy Czóbel Minka életműve minden egyenetlensége és ellentmondásossága ellenére — mai szemmel is — méltatlanul mellőzött, értékes része nemcsak a szabolcsi régió, hanem a magyar irodalomtörténetnek is. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy könyvünk megkerülhetetlen forrás lesz a Nyugat előtti szellemi életet megérteni vágyó tudós kutatók, szakdolgozatot író vagy vizsgájára készülő egyetemi, főiskolai hallgatók, ill. minden érdeklődő irodalombarát számára.
A sorozat szerkesztőinek nevében csak kifejezni tudom abbéli reményeimet, hogy e sorok olvasóinak érdeklődését felkeltettük mind a tavasz végén megjelenő Czóbel Minka kötetünk, mind pedig az ezt követő további publikációink iránt. De további terveinkről egyelőre még — babonásak lévén — szemérmesen hallgatunk…