2008 tavasz
Bán Olivér
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Bán Olivér
Fecskerímek
A télen harminc lett Olivér,
kedvence pacal és bikavér,
súlya majd’ egy mázsa,
kopik az imázsa,
de a nadrágjába belefér.
vagy
Nem jut majd eszünkbe, azt hiszi,
idén negyvenéves Vasstibi,
azt mondja majd, hogy 20,
hogy 20 meg 20 az 20,
aztán ha kiderül, az ciki.
I.
Lakik az Avason egy Fecske,
ki úgy ír, ahogy száll a lepke.
Buknak rá a csajok,
ha rájuk bazsalyog,
de sosem visz haza egyet se.
II.
Tavasszal hatvan lesz Csaba,
hosszúra megnő a haja,
lelóg majd vagy térdig,
a lányok azt kérdik,
hogy lehet ennyire laza?
III.
Tudjuk, a Borsodit szereti,
a Google elsőre dobta ki,
hosszú volt a lista,
költő, publicista,
és hogy még mindig szögligeti.
30 perc
Hatvanévesen
— akár hajnalban a tó —
nyugodt az ember,
bölcs és megfontolt,
mint a vizet fodrozó
délnyugati szél.
ébredés után
az első utam
a tükörhöz vezet
megvizsgálom a szemem fehérjét
aztán felöltözöm
reggelire teát üresen
pirítóst dzsemmel
mindent a megszokott sorrendben
mindent a kijárt ösvényen
ekkor még semmit sem csinálok
tudatosan
ez az alvás
utolsó szakaszát követő fázis
nagyjából 30 percet vesz el
30 percet ad
30 perc pihenésre ad alkalmat számomra
aztán lassan megtörténik
a tényleges ébredés
hozzálátok