Ne légy má keserű, édes,
nemcsak á szárelem rémes.
Pucérán fekszünk áz ágyon,
Kemény után csak két lágy rom.
Előbb még rugó á tested,
áztán meg szágolom, tesped.
Pedig még nem vágyunk vének,
szágra remegnek á térdek.
Hiába á széles terpesz,
mit kezdjek veled, há herpesz
nő ide, tőled á számra.
Ná, kivel jártál még ágyra?
Tudom á nagymakkú Pistá’
ákart, de ázt mondtad: nyistá.
Szidom áz ányád rekedten,
értelek volná csak tetten.
Elverem így is á szádát,
á segélyt, á zabipulyádát.
Á koszos falu csak bámul,
hogy hajtalak el á háztúl.
Jókora rendet csinálok,
s eztán a húgoddal hálok.

Ne légy ma keserű, édes,
nemcsak a szerelem (k)rémes.
Meztelen fekszünk az ágyon,
illatköd elfedte vágyrom.
Fiatal ma is a tested,
édes mi illan, mi tesped.
Ugye még nem vagyunk vének,
(egy)mástól rogynak a térdek.
Vágytalak már megölelni,
de (k)rémcsókhoz több kell: merni.
Ne légy hát keserű, kincsem,
illat- és ízbilincsem.
Nem csak a szerelem (k)rémes.
Édes a szag. Ugye értesz?
Nem lehet, hogy ha belőlünk
árad, mi mégse bőgünk.
Érteni kéne mos’ már,
rab-e a test vagy foglár.
Kértelek már, nem is egyszer,
parfüm legyél, vegyi fegyver.
Én pedig parfümőröd,
Ködbe borítva a bőröd.