patkóból kihullt szög
ligetünk hervad már
s színei borlanak
fejünkre száll hamis
kóc kabát és kalap
alatt fakul a nap
tej savó homorú
verseink tükörtáj
porra omlanak el
virágzanak útra
indul hosszú madár
távlat okkal tűnik
szerte széllel látom
mással te is én is
változzunk el innen

*

Zárójel, betesz.
Szépen maga
köré rendez.
Meglóbál az Isten,
nem ereszt.
Élted csúcsán a kéj,
még magad mögött.
Egy pillantás, vissza.
Másik — előre.
Fröccsen a rím,
megtörlöd.
Árnyékba ejted
fölös örömöd.

*

Eső előtt a szerelem-szag.
Minden városban élet.
Lesz vasúttal érkező.
Végre álmomba lépek.
Fogy az út.
Társak, ne siessünk.
A világ nem változott.
Hosszú sorban áll a hársfa.
És lesz szó is, aki várja.
És csók is lesz, ha kiváltja.
Tavak fölött jég feszül.
Mintha csak tegnapelőtt.