Az ajándékkal elvenni akartam inkább valamit
ahogy uralkodók közt szokás
de csak kukákat fosztogattam
egész városok helyett

Halottnak tettetem magam
mint egy sarokba szorított rovar
végül úgy fosztalak meg szelídségedtől
ahogyan szüzességet vesznek el
csalódott sírrabló leszel
kiszívta nedveim a vámpír magány
és mumifikált a vegytiszta vágy
mellettem rozsdás véső és kalapács
amikkel elsimítottam az elefántcsont
göcsörtjeit kitüremkedéseit a halandóságba
a sírkamra bejáratánál vár rád
a király srác hősegó
aki kilobbizta Aphroditénél
hogy anyagodat puhává és romlékonnyá tegye
az ellobbanó gyönyörért

Az vagyok neked, mi egy teveclub blog,
egy-egy e-mail, amire válaszolsz;
feléd monitor ablakán át nyúlok,
végtagom csak webcam, indája torz.

Csupa fény és boldogság büszke elméd;
en bloc szeretném ezt s a testedet,
mit Héphaisztosz műhelyéből csennék —
diderget ez a hideg szerkezet:

az iwiw-en megnézhetem az arcod,
a winchesterre le is tölthetem,
de így ahhoz mégiscsak kevés vagy, hogy
varázsod megtöltse az életem.

Kettőnk közül melyik szurrogátum
lesz, kire a másik előbb ráun?