Fehér Kálmán: Csörgő

Íme a színes csörgő
kértétek
fogjátok
és rázzátok amíg
bele nem kékül a kezetek
mit meg nem tesz az ember
egy pár percnyi gyönyörért.

Hogy kerültem bele
még most sem tudom
egyik éjszaka
emlékszem
nagyon sötét volt
becsuktam a szemem
és az álom előtti számadás alatt
riadtan döbbentem rá
semmi sem történt egész nap.

Kit nyugtatnak velem
a hívőt
vagy az ateistát
hiszen még azt se tudom
merre van napkelet
merről érkeznek a bölcsek.

Az egymáshoz verődő
faágak
még mindig ugyanazt a nótát fújják.

Vércseppcsillagok
 a szemeink
és egy mámoros hajnalon
színesnek fogjuk látni
a csuklóinkhoz kötözött
fekete-fehér csörgőket.

Radnóti Miklós: Razglednicák

Az ökrök száján véres nyál csorog
és mikor a fűre csöppen
mélyre hajolnak a szálak
kegyes főhajtás
ha leköpnek.

Az emberek mind véreset vizelnek
az ítélet belénk fúródik
mint a szifilisz.

A század bűzös vad csomókban áll
a kopár végtelenben.

Fölöttünk fú a förtelmes halál
és prüszköl
és leköp
és mi a földig hajolunk.