Veszprém
Holczer Viktor
....képlékeny lett a vászon, bizonytalan a tér, elszakadt a film és szándékunk ellenére átléptük az időt.... az időt, amely mint sokszor oly kevésnek bizonyult.... kell-e erre több bizonyíték, mint hogy mi most itt vagyunk, de Ő...ŐK.... nincsenek.... nem érezhető, nem mondható, nem érthető, amely létrehozta ezt a szakadást.... a vászon üres, a nézők könnyeznek.... miközben mindent és mindnyájunkat elképzelsz, mi várunk, várunk hogy kérsz egy állványt, egy drapériát, hogy kérsz, hogy mi kérünk tőled....mi várunk....”Idebent pedig az emlékezés.”.... de elképzelsz minket, mi megjelenünk ott és akkor, hozzuk az állványt, kamerát, fényképezőgépet, tollat és várunk....várunk....várunk....várunk
Homonna György
2007. április 23.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Holczer Viktor
A magvető
A nagymamám, e vérebomló angyal
alkonyi pókháló arany fókuszában
hintő például áll a körbekerített
csirkeház előtt. Hűs tenyeréből
vén mag, rendes vacsora serege száll
és lehuppan, össze-összekoccan, csillagbiliárd.
Ím itt e szem, mit a tyúk azonnal felkap,
Mása mohos-nagy kő alá sikkad,
Egy a tyúkszarba hull, ős csaták helyére,
Egy a forrás tiszta fenekére,
Egy a puha avarba,
Egy az út szélén itt — ott,
Egy, ki mikor sarjadt, aludt,
Egy gondolat: tán meglehet,
Egy, ki meggabonázta lelkemet,
Egy fennakad a bokor ág-bogán,
Egy elalszik kérges lábnyomán.
És a nagymamám, e vérebomló angyal
alkonyi pókháló arany fókuszában
hintő például áll,
és megszórja kétlábú, szárnyaszegett teremtményeit.
Ozsonna néked, jószág!