1.

A város szélén egyszercsak megállsz.
Ide se vártak — se ünnep, se gyász.
Legyen cipész, pap, tanár vagy kurva,
Aki rádpillant, csak száját húzza.

2.

Prédikálsz újra, kipállik a szád.
Noé sem tudta, hol az Ararát.
Nem tudja Kovács, Kiss, Nagy, Szekeres:
Túl van útja végén minden, mit keres.

3.

Eltűnt a zsandár, hortyog a kovács,
Betett nekik a rumos ananász.
Gőz emelgeti háza tetejét,
Szólhatsz a péknek, kész van az ebéd.

4.

Átkoz a szomszéd, elhagy a barát:
Magad ittad meg hat pince borát.
Csapolt hordókkal vár a hetedik,
Vendéged most sincs, sorsod betelik.

5.

Itt az út, ott a nád,
Konganak kőbugák.
Acsargó ordasát
Zsoldos tél küldi rád.

6.

Rakd le a kőlapokat,
Szórd szét az új porokat,
Vedd ki a vércse szemét,
Értse a légiveszélyt.

7.

tatárok igézik
a holnap igéit
kitágul ősidőnk
ki lészen őrizőnk

8.

Előbújnak a réz-kanok,
a szittyák mind: ősmagyarok!
Kelevéz, puzdra, kacagány:
A jövőm őre valahány.

9.

Bársony nyereg a bivalyon.
Álmélkodom, ma mi bajom.
Megüli, aki nyergelte —
Öleld babám a kebledre.

10.

Sorban állnak a cinkosok.
Hogy segítettek? Nagy dolog!
Jóváteszik, az sem vitás:
Éhes zsebükben öt-hat ász.

11.

Sűrített jókedv, meglehet —
Macskát fogtak az egerek.
Sűrűn esik ily macska-gyász —
Nyúlkarmok közt sír a vadász.

12.

Lidérc a lápról, jó haver,
Kísérget utca-hosszat.
Alabástrom lepedőmön
Szemnyílás. Kettő. Rosszak.

13.

Répát szed a
Gülüszemű óriás,
Szembe vele Flóri ás.
Egyikük se glóriás.

14.

— Voltak fények is, ne tagadd.
— Mosdatlan, ócska árnyak.
— Épültek fölénk csillagok!
— Ágaik lekaszáltak.

15.

A hentesnél ma friss marhát veszek,
Mert itthon esznek mind a gyerekek.
Ki tervez így: ma iskolaszünet —
Holnap herélik a keselyűmet.

16.

A tündér bólint: összeállt a kép.
Varázslóbőrbe bújt a kiscseléd!
Torkomon kése, ámde megriad:
Nagymosás napja, égre csap a hab.

17.

Kimerevítem: örök pillanat.
A napvilágra ráfagyott a hab.
Sugárzó kések jelzik itt a vég.
Vasmadár tépi a szépség szívét.

18.

Ha lejárt az időd, hadd málljék, hagyod,
Kergekakasvárra nyíljék ablakod!
Tegnapig csodáltad, mától gyűlölöd —
Üres házak fölött zöld léggömb a Föld.

19.

Madárka ébred a pék tenyerén,
Nem osztja senki, úgy fogy a kenyér.
Körénk borítva hat vagon cement,
A végső percek telnek idebent.

20.

A téglagyárban nincs ma munkanap:
Piros ruhában fekszik le a Nap.
Ledobja azt is, feléd lengeti,
Odadná álmát, de még nem leli.

21.

Gondolhatok rá: nem marad nyoma.
Álma tenger lesz, gyepágy és moha.
A fekete víz csillagot sodor,
Ma itt ér partot, én pedig sehol.

22.

Véső hasítja csendjét és húsát,
Kőtömbben szunnyadt, akár a világ.
A mágus biccent, ébreszteni kell!
Pöttöm virágunk felszáll, énekel.

23.

Rozsdás vasszekéren bádogkatonák,
Szuronyhegyeiken pörög a világ.
Sapkarózsájuk mind kőből van, tudod,
Mióta néma vagy, nótájuk fújod.

24.

Jeges folyóvíz erdő csupaszon
Szikláink közé fagyott nyugalom
Oson a préda sorsát ismered
Halálig hordasz két meredt szemet

25.

csoda éled elmúlik
galambot öl a bánat
setét hajókról álmodunk
most támadunk vagy támad

26.

hiányt kerestél — többlet az!
beléd haraptak? vártad.
túl alkonyod hűlt üszkein
ki jönne még utánad?

27.

miért is jönnél nincsen út
dzsungelbe vész az ösvény
ágak hálóján leng a fütty
zsivajgó perc a törvény

28.

mert élni kell a ládikát
fenékig ürítetted
most kong a téli délelőtt
hogy élhetnék helyetted

29.

az erdő már nem létezik
a hegyről sincsen emlék
a dombok közé tó feszül
tükör jégbefúlt tajték

30.

tavasz volt egykor záporos
futott felhő és állat
csillám fényezte homlokod
és nem haltam utánad

31.

időt hordoz a görbe tér
és önmagába zárul
együtt a mag gyökér levél
a világ benned tágul

32.

Retesz, csillagok, zárdaéj.
Ki ordít ott a szélben?
Kattan a zár. Ma földet ér
A fény a gömbreménnyel.

33.

A lány, ha Na’Conxipánba visszamenne?
Elvész a holdezüst, a naplemente,
Veszne a Nap, a színre szűrt világ,
Vasmacska-hiten sodródnánk tovább.

34.

a te szemeddel nézik a vizet
a te kezeddel ölelnek engem
koldus irgalom tanít szavakra
pontos szavakra csillagóra jár

35.

Hol van a puttony?      Eltűnt.
Retteg a kordon.        Mivégre?
Zsong a darázsraj,      Csoda télen.
Még ma utószor.         No ne mondd.

36.

Kint a tekintet éjszakája;
Bent a tekintély bénasága.
Kívül, belül: áldozat és tettes.
Engedem, hogy helyettem reszkess.

37.

csöndet bodorítok
a nádszál időben
kékre karikázott
semmi amit öltem

38.

Az éjszaka itt van megint,
Orion ölni készül.
Holdat bódít a vér szaga —
Elétérdelünk végül.

39.

Szeget, patkót, lovat vennék;
Gazda lennék, dehogy vendég!
Még hogy cseléd? Bamba béres?
Én felelek. De ki kérdez?

40.

A kalózhajón nem vagy idegen,
Nem kincsekért — a tettért hadakoztál.
Osztják már a gránátalma magját,
Jut egy marékkal, szétszórod, nevetsz.