(Lincos dobozban úszik két fogsor.
Sorvad szájüregemben a lét.
A nyelv még, ha zörögve kolompol,
már nem ismerné fel kedvesét.)

A tévé, lármás olvasólámpa,
gyógyszeradagom langyos vízzel,
úgy csitít bele a délutánba.
Kéz, búgó szúnyogot legyint el.

Szerelem, hűvös izgalom: fél konyak.
Üvegcsörgésnyi vallomás.
Kincsem, mit őrzök még: a vékony nyak,
nyomorgó magányom, semmi más.

Törődést, mert orvoshoz járok,
panaszom egy gyermek létről szól,
folyosón fiatal fullajtárok.

Kislány vagyok, újra két évesen,
a nemlét nekem némán dobol,
vágy pépként kanalazom édesen.