hülye köcsög nyálas buzi
lehetett hallani róla a fiúk körében
és valóban volt ebben valami
ha jól belegondolok és az ilyesmibe
jól belegondol ám az ember hiszen
úgyszólván ez a foglalkozása — a féltékenység

a kollégium mellett lakott
göndör fekete haja volt szilvakék szeme
igazi bel ami
futótűzként terjedt a bakfisok között
súlyos égési sérüléseket okozva
megperzselődött Zsuzsi is bár tagadta
én már csak afféle gyógyírként jöhettem volna szóba
de nem jöttem farkam behúzva mentem a búsba
ahol az örök vesztesek próbálnak magyarázatot
találni arra amire nincsen magyarázat
ugyan ki tudná megmondani mitől szólal meg
egy szívben egyszerre hetvenhét harang
és mitől némul el…

váratlanul adtad rám a keresztet
először azt hittem játszol csupán
ártatlannak tűnő mosolyodat láttam
még akkor is ott is a „Golgotán”

aztán nyilvánvaló lett véresen komoly
az egész mondhatjuk tragikusnak
de akkor már nem volt erőm
s lehetőségem hogy elfussak

a kőzáporként zuhogó tekintetek elől
álltam földbe gyökerezve megalázottan
ártatlan áldozatod én s szívemet
jobb híján te kurva utánad dobtam

könnyet gyűjtögetek aszályos időkre
mondják kevés az angyal manapság
kiégett mezők jámbor ökre gyanítom
az ostor az egyetlen igazság

hallgatásom feneketlen mélyére
süllyedt hajóroncs történetem
percek tapasztalatlan szolgái
mit mások kértek azt hozzák nekem

e világba vettetvén
szüzességünk egyből odalett
halálig csodát remél az ember
mint a palánk mögé leső kisgyerek

minden eltévedt érzés elvett
tőlem inkább mint adott
megszenvedtem a legszebb szerelmet
is korrupt emlékek áldozata vagyok