Veszprém
Kinde Annamária
Nagyváradon született 1956-ban. A Brassói Egyetem erdőmérnöki karán végzett 1982-ben. 1990-től újságíró. 2006-tól a Várad kulturális folyóirat szerkesztője. Szerepelt több magyarországi, romániai és felvidéki antológiában, verseit a Látó, Helikon, Korunk, Székelyföld, Bárka, Holmi, Szőrös Kő, a Spanyolnátha közölte. Olasz, szlovák és román nyelvre fordították.
Könyvei:
A hiúzok természetéről, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1997
Egy másik arc versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000
Szandra May kertje, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002
Szandra May a sivatagban, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004,
Mondhatatlan, versek, Nagyváradi Ady Társaság. Nagyvárad 2006.
Rózsavér, versek, a pozsonyi AB-ART Kiadó és a Várad kulturális folyóirat közös kiadása, Pozsony-Nagyvárad, 2009
Szandra May és Tom Vanguard igaz története, versek és próza, Mákvirág Kiadó, Nagyvárad 2010
Hóbanévad, versek, Riport Kiadó, Nagyvárad, 2011
Húzódhatsz közelebb, versek, Várad és Riport Kiadó, Nagyvárad, 2013
Fordításkötete:
Hölgy rózsaszínben, Traian Stef versei, AB-ART Kiadó, Pozsony 2009
2008-tól a Romániai Írók Szövetsége, 2013-tól a Szépírók Társasága tagja.
2014. január 4-én hunyt el.
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Kinde Annamária
Vasárnap újratöltve
A füveket senki sem látja.
Az esőben fekete bokrok.
Vagy inkább ágháló-csontvázak.
A virágokról jót vagy semmit.
Illattalan a hallgatásuk.
És senki sem tudja, mi történt.
Miért szakadt csönd a világra.
A madarak is összebújva
Valami süket senki-térben.
A héja gyomra vadászatok
emlékeit emészti éppen.
A lassú eső savakat mos
Apokalipszis-kémiában
Már emléke sem él a vérnek.
A férfiak sűrű agyagban
hevernek milliónyi gólem.
Gyermeknek nyoma sincs a házban.
Az asszonyok jajtalan bajban.
Vérük keresik az időben.
Egymásban a közel s a távol
Lecsukva az angyal szemében.
Az alkonyban a romok képe
Lágy sötétségbe beleolvad
Egy mozdulat sincs a reménynek
Jövőt nem álmodnak a holtak
Derengést hint az idő szárnya.
Egy idióta mesemondó
Mossa kezét a hagyományba.