érzem közelségét
leheletét érzem
tapintom és hallom
minden lélegzésben

menekülnék bújnék
bárhova hiába
nyomomban mint árnyék
kicsinységem árnya

mondjam bár istennek
higgyem bár sátánnak
amim régen nincsen
hiányaim fájnak

érzem közelségét
nyálhideget érzek
mondhatom sorsomnak
mondhatom a végzet

mondhatom szép is volt
mondhatom az élet
kérhetek kegyelmet
mondhatom remélek

mondhatom mondhatom
de hát minden mindegy
lettél elhagyatva
miben lehet hinned

érzem közelségét
valahol már várnak
megbölcsül az ember
beint a halálnak

tettünk amit tettünk
ki-ki amint tudta
mi lehet a leszünk
tán Lázár se tudja

tekerik a gyolcsot
vagy a máglyám ég már
mióta születtem
csak a végjáték vár

kéne egy vers a szerelemről
hogy minden jó arról kellene
izzó sorokkal mint a láva
orgonából zúduló zene

kéne egy vers talán rubinból
minden tiszta arról kellene
azon át néznénk föl a napra
rubinversből szerelem szeme

kéne egy vers a csókjainkból
és reményből abból kellene
őrült tavaszok nyílanának
minden rügyből várnám hogy gyere

kéne egy vers az álmainkból
persze szél madár is kellene
ringatnánk egymást fönn az égen
az ég mi lennénk se én se te