Szekszárd
Turczi István

LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Turczi István
„A bevégzetlenség a csúcs”
Timár György aznapi utolsó, másnapi első cigarettája
Yves Bonnefoy francia költő fordítása közben
Visszaforgatódni. Mert minden
megmarad, csak nem ahogy mi láttuk.
Elszívni még egyszer ugyanazt a
cigarettát, míg a napfelkeltét várjuk.
A Mester utca kilencedik emeletén,
ahonnan látni a Vénuszt és Soroksárt,
ahol béke van, Trakl-színű az ég,
és a közös múltról sorsunk rég levált.
„Volt, mikor rombolni kellett”, ha
felcsapott a láng, és eljött az alkalom.
Elfért minden anarchista kellék a
Relais-Odéon elé kitett bisztróasztalon.
„Volt, amikor az üdv ily árat követelt.”
Vers-hulladékok, szánalmas körök.
Szenvedés bohócai egy marionettben.
Minden változik, de a Minden örök.
Elévületlen tartozások sora: sokan
elmentek; mások nem jöttek találkozóra.
Kibontakozni az átkelések gubancaiból.
„Szeretni a tökélyt”, első kakasszóra.
Szemét befelé a száraz könny befutja.
Üresen végzetes napok. Nehéz a lába.
Mit tudtok ti a félelemről? Kinéz,
belefordul a hajnal delíriumába.
Rározsdásodik szemére az ég alja.
Tűnődik, még egy kávét főzzön-e.
„A bevégzetlenség a csúcs”. Gyufáz.
Fehér falakon árnyak billentyűzete.