Gáspár Ferenc Ördögvér című regényének főbalekja, Geri sok tollforgató (számítógépszelídítő) számára közeli ismerős. Ő az az író-újságíró, akinek szerkesztői feladatai közepette alig jut ideje írni, pedig önálló kötete még nincs. Párja, Márta szidja is eleget ezért. Szegény Geri derekasan küzd a kényszer ellen, amíg bírja erővel, arra hivatkozik, hogy az írás elengedhetetlen feltétele a nyugalom és az ábrándozás, ám az idegei egyszer csak felmondják a szolgálatot. Azok az indián, afrikai, kínai, magyar népmesék, amelyeket Zsunak, Márta lányának olvasott fel a kis fruska kedvenc könyvéből, látszólag kibogozhatatlanul összekuszálódnak a rémálmaival, egyéb olvasmány- és filmélményeivel, sőt a valóság egyes elemeivel is. A nehéz időszak Geri és Márta visszaemlékezései, naplói szerint Geri hátborzongató kalandjainak szűnni nem akaró folyamata, amely titokzatos módon mégis közelebb viszi egymáshoz őket. Geri rémálmai hőseiben egyre határozottabban ismeri fel közös életük szereplőit, az ezerszer olvasott mesékből pedig pontosan tudja, hogy mikor mit kell tennie. Geri jó néhány álmatlan éjszaka után rájön, hogy nem véletlenül szerepel álmaiban Márta, akit el kell rabolnia az ördögtől, mert a valóságban is ő az, akivel el tudja képzelni az életét ezután. Jótett helyébe jót várj. „Négykézlábra ereszkedik. Látom, hogy farka nő, patái, lófeje! Egy fehér ló áll előttem Márta helyett! És beszél: Ülj a hátamra! Menekülnünk kell! ” — írja Geri. És Márta hazaviszi Gerit a klinikáról. „Mert a mesék, mint tudjuk, örök történetek, és segítségünkre vannak, ha baj van” — fűzi hozzá később Geri, amikor már minden jóra fordul.
Ki tudna minderről érzékletesebben beszámolni, mint Gáspár Ferenc, aki néhány esztendővel ezelőtt alaposan feladta magának a leckét, amikor történelmi ifjúsági regénysorozat megírását vállalta felesége kiadójánál, a Coldwellnél. Akit szorított már a nagy gonosz, a leadási határidő, jól tudja, hogy milyen kétségbeejtő helyzet ez. A hatalmas munka során megszűnik a tér és az idő, ami szinte kínálja magát a történelmi regények elbeszélő technikájának a kidolgozásához.
A tanulóévek nem akármilyen eredményt hoztak. Gáspár olyan tökélyre fejlesztette a mesék, álmok, rémtörténetek és az önirónia mixelését, úgy irányítja a legkülönbözőbb helyszínen és időpontban feltűnt figurákkal történt eseményeket, hogy százhúsz oldalon keresztül egy pillanatra sem hagyja lankadni felnőtt olvasói figyelmét. Borítékolom, hogy szép számmal akadnak köztük olyanok is, akik utána fognak nézni, vajon valóban van-e tudományos magyarázata a néphagyományokban élő mesék gyógyító erejének.
Nem ajánlom a könyvet azoknak, akiknek elegük van a pörgésből, akik kiütést kapnak a Kálvin téri dugótól, akik nem hajlandók tudomásul venni a tülekedést a metrón, akik gyűlölik a barlanglakásukat, ahová soha nem süt be a nap, akik úgy érzik, hogy elektronikus adathordozót építettek be a tarkójuk mögé. Nem ajánlom azoknak sem, akik a kelleténél tovább merengenek a rossz híreken, különösen a gyanús szomszédjuk ügynökmúltjára vonatkozó információkon. Könnyű szívvel ajánlom ellenben Gáspár Ferenc új regényét mindazoknak, akik egészséges mértékben kíváncsiak arra, mi jár(hat) embertársuk fejében, és mindezt össze kívánják hasonlítani a saját gondolataikkal, álmaikkal, rémtörténeteikkel, félelmeikkel. Ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a különleges meséket, amelyeknek a végén mindig rendkívüli módon felpörögnek az események. Ajánlom azoknak is, akik halálmegvető bátorsággal kalandoznak az álmok, a képzelet szülte világ és a valóság között. Aki szereti, ha kézen fogják és olyan helyekre, olyan alakok közé vezetik, ahová magától soha nem menne, különösen javasolt az Ördögvér. Kihagyhatatlan olvasmány azok számára is, akik csak jót szeretnének röhögni egy írón, aki nagy igyekezetében, hogy különleges élményt nyújtson olvasóinak, afrikai, távol-keleti és csecsenföldi véres kalandok után végül elkeveredik oda, ahol bárkivel, bármi, bármikor megtörténhet. A mai Magyarországra.