Szekszárd
Pernecker Dávid

„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Pernecker Dávid
Korzavar (beteg öreg-fiatal)
...vissza a fénysötét korai középkorba...
csak a három döntetlenre emlékszel
három „X” dereng fel, a csodás pornó-kor
friss házasság, friss a tej is, a fej nem is
a küszöbön vicclap derül régvolt lapokra
napokra maradtál két-magadra
por van és nincs kefe, anno megetted
megtetted a magadét, penészes kenyered
maradék csücskéről most pár izé lifeg
inkább várod a pizzát s látod a tolószéket
mint valami alig-kopott életrajzi festéket
kaparod a retinát redves-simára
hogy ne láss semmi steril falat szanaszét
ötvenezer órával későbbi járulék, dia-vetített
rácsok és erektáló szocmunkások
unoka-láthatások tűnnek előre az emlékbe
harminc vagy és nincs még kedved
az időről rókabőrt műfogsorral nyúzni
vérfagyasztó viszontlátás a távoli távolban
ránchorizont simulás roskatag fotelban
előre gondolsz és hátrafelé élsz
talán fordítva is igaz-vagy-hamis-vagy
önszemlét tartasz, vigyázz, tisztelegj, igazodj!
mazsola-szervek sistergése öreg gázsütőben
sorban buknak ki a fogak, évek, sejtek, szépek
meghalás és kitartás, utazás a múlószélben
haldokló lepedőt táncoltat a vágy
s vörös szőnyeg terül képkockák előtt
egy séta az ön-galériában toronyiránt, majd mégse
az öregedő Végzet tehetsége feslett
szaródó képekbe Kavinton-mosolyt rejtett
lenulláz a vissza-láz, látod mindkettőt
karon fogva perceket smárolni
ifjonc-vén, homokcseppeket zabáló árnyék
és lenőtt bőr és bohó és virgonc és élőholt
masszává egybeforrni, atyaég, anyaég!
egy csecsemősírásból torzult agg károgás kavar-
pirít agyat, rejt el jelent a szennyes mögé
várod a pizzát, friss a házasság, vicclap és tej
ömlik át gyógykezelt ereidbe, a karfa ragad
markod alatt s nem gurul már a szekér sem
nem telik az idő a pornó-korba hátra
most elhúzzák magvadat a füstüveg-ablaktól
könnyes a szemed, de nem búcsúzol magadtól
holnap visszatol a nővérke
örömlány
itt-ott, ahol átvillantódik némi neon és por
a füstüveg feszület hánykolódó láttatásában
bonyolódik tőlünk-belénk egy félénk fiatalság
kéjhörögve s fahéj-nyálat köszörülve, vakon
pingál esetlen lányt szaros lábnyomban szenderegve
ki barázda-karámban őrli könnyek cseppjeit
valami erjesztett cefre félatomnyi tudatává
megköpködve múlt-lángot, hogy hulljon hamvakra
se-szavakra és savakra bomlik a horizont zakó-árnyának
oly kedvesen arcra élvezett párezer pimpós pénze
rongyruháknak tépett kéje jajdul kóbor mellbimbóra
maximum fél óra, alul vérző, veszett erotika
törlődik a napi betevő-kivevő narancsbőrös szoknyájára
*
-Viszlát, drága fiatalember! -
strici-zaj ránt a foghíjas lehelet-verembe vissza
a jövedelem-fókuszt tereli újabb életpofon-útra
**
egy menet az olcsóbb szerelemért
üres zsebet csókoló balfasz reményért
csak még egy menet az igazi életért
csak még egy.
templomsorok
firkálmány magányos sejtfalon
gyorsbüfé üres szemgödörben
hajhagyma bűzlik a fejplatón
járvány-sétányon diszkóláz
méhek szállnak mellkasból
idegpályán stoppos botlik
orrpolipok kergetnek fülkagylót
ínszalagot nyes a polgármester
estivesét olvas retinafénynél
díler árul örökítő anyagot
borsóka bomlik a gyomorban
sípcsonton játszik már Pán
csarnokvíz forr a medencében
tüdőkapu előtt komor verőerek
féregnyúlvány fitymállik középen
a Kapilláris elszalad pár hajszálér
a szerelő aorta-pumpát ragad
eltipor apró szembogarat
üvegtesten átbújó szivárványhártya
zsírban oldódó nyomelem, szerelem
kulcscsont fordul a zárban, nyílik a szív
ajkak közt kis fogrománc
végbél