Szekszárd
Péli Péter
1971-ben született Magyarországon. 1994-ben szerzett diplomát matematikából a Harvard Egyetemen, majd 1995-ben művészettörténetből a Chicago Egyetemen, ahol egy tanévig szerkesztő volt a Chicago Literary Review-nál. 1999 óta él Budapesten. Eddig három költészeti kurzust tanított az ELTE Amerikanisztika tanszékén, ahol doktori hallgató is. Jelenleg művészettörténetet oktat a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán és a Sambhala Tibet Központban. Angolul a Chicago Literary Review-ban és Ishmael Reed Konch magazinjában jelentek meg versei, magyarul pedig a szekszárdi Pad irodalmi folyóiratban. Egy verseskötete jelent meg angolul 2000-ben.„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Péli Péter
a dajka-béka esete
bemagolt tapasztalat
és meg zenésített
balkán empátia szivárog
uborka és sárgadinnye
a tér csípős költészete
mértéktelenséggel átitatva
szelleme vagy mítosza ez egy nagy erőnek
nyugtatózz le és civilizálj meg!
tele kérném a tankot!
a felvágatlan könyvek friss illata ellen
hiba van az áramlásban
liminális csoport-dinamika
szlalomozik át az üvegszál optika
odaadás hurokjain
szexi monokli a szeme alatt
pragmatikus irodalom
engedjük ki a hideget a langyosunkból
rendelet
személyteleníts meg!
a többit én majd kimondatlanítom
bármelyik sorrendben
vallomások I.
hölgyem, én megőrülök önért …
azt hiszem inkább a saját szagától.
hölgyem, már anorexiás vagyok a kíntól …
ó hagyjon a szemérmetlenségeivel!
hölgyem, de hiszen a tambien és a depuis …
ne próbáljon meg annyira más lenni!
hölgyem, mondom hogy mást nem tehetek …
nem esik ön egy kicsit túlzásba?
hölgyem, die rose! la luna! l’amour!
dísztárcsa,
és vegye le a kezeit az érzéseimről!
